Ez normális vagy beteges?

Sajnos nekünk még nincs gyermekünk, sajnos nehezen is lehet, próbálunk mindent megtenni ezügybe a férjemmel, de egyenlőre nem sikerült. A történet az, hogy anyósom a természeténél fogva imádja a gyerekeket, a környezetében akit csak lehet babusgat, becéz stb... Viszont ő jelenleg még dolgozik egy iskolai konyhán, és van egy kislány aki imádja anyósomat, anyósom detto a kislányt. Már akkora a barátság, hogy a kislány szülei is meghívják szülinapra, névnapra, mindenre, amit a kislány kiharcol. Ezt én és a férjem (és még sokan mások) gondoljuk, hogy ez túlzás és egy kicsit sajnos beteges, mert egy egyvadidegen gyerek nem az unoka, de még családtag sem.Mi is imádjuk a gyerekeket, de nem ilyen szinten. Ha lesz sajátunk, vele úgy fogunk foglalkozni, mint a szemünk fényével,nem úgy, mint egy vadidegen gyerekkel. Ti mit gondoltok erről? Vagy ti lennétek hasonló cipőben, hogy a gyereketek isteníti a konyhás nénit és tisztára úgy kell vele bánni, mintha a nagymama volna? Már majdnem, hogy az igazi mama ki van rekesztve?