Mennyire várhatja el az anyósom azt hogy én neki álljak főzni az ő konyhájában?

“Egy idegen konyhában még a szemetest sem találja az ember.“

Hadd segítsek: a mosogató alatti ajtó mögött találhatod rendszerint. Aki tud főzni, az idegen konyhában, vagy egy kempingben is tud főzni, aki meg nem, az ne állítsa az ellenkezőjét.

Mosogató alatt még életemben nem láttam szemetest.

Figyi kérdező, ha cseszi a csőröd, főzz neki. Ha nem, szard le.

*havonta*

Amúgy nem vagy te egy kicsit drámakirálynő? Igazából én itt nem látom a problémát. Szerintem a párod azért szeretné, hogy te főzz, hátha így közelebb kerülsz a szüleihez. Hogy megdícsérjenek, hogy dejótfőztél, megkérdezhesd az anyukáját ő hogy csinálja stb. Ha nem is beszélgetsz velük akkor konkrétan nem is ismered őket, és ők sem téged. Azért nehogy már soha semmiről ne legyen véleményed abban a témában amiről beszélnek. Ugyanúgy te is hozzájuk tudsz szólni...Ha velem történik valami érdekes vagy olvastam/láttam/hallottam valamit, akkor én azt elmesélem a párom szüleinek. Legyen szó akár arról, hogy láttam egy jó kis cipőt, vagy hogy milyen furcsa beszélgetést hallottam az utcán, mi van a munkában/egyetemen. Ahogy tőlük is megkérdezem hogy vannak, mi a helyzet, megkérem hogy meséljenek valamit. Anyósommal néha még vásárolgatni is elmegyek, apósom meg tanítgat vezetni...és egyikük sem harapta át a torkom. Engem zavarna, ha másfél év után nem tudnék leülni a szülőkkel beszélgetni és nem is ismernének gyakorlatilag. Ahelyett hogy nyavalyogsz kapcsolódj be te is a beszélgetésekbe, lész része a családnak...

“Párom édesanyja és nevelő apja azt feltételezte hogy nem tudok főzni”

És másfél év alatt egyszer sem vittél át egy tányér édes, vagy sós süteményt, helyette telenyígod a Gyakorit, hogy veled együtt szidjuk a nőt, aki egyébként nem az anyósod.