Lehet ugyanúgy szeretni a saját és a mostohagyereket?

Eléggé meglepődtem a válaszokon... Mi ez a baromság, hogy ha választani kellene? Aki ezt kérdezte, attól megkérdezném, hogy ha a két vér szerinti gyereke közül választani kellene, melyiket választaná? Vagy kérdezek egy másikat: ha a gyermekedről, akit éveken át abban a tudatban neveltél, hogy ő a saját véred, kiderülne hogy anno elcserélték a kórházban, és egy másik nő a vér szerinti anyja, akkor már nem is szeretnéd ugyanúgy? Hmm?

Bár nekem "csak" sajátom van, azt tudom, hogy az ember nem azért szereti a gyerekét mert a "vére" (bár a kapcsolat kiindulópontjának nagyon jó), hanem mert táplálja, gondozza, és a szeme előtt nő fel. Ha tehát egy "mostohaszülő" kicsi korában kap meg egy gyereket, akit ő nevel fel, el tudom képzelni, hogy ugyanúgy szereti, mint a sajátját.

Nem tudom,mert nem vagyok ilyen szituban.Szerintem nagyon-nagyon szeretni lehet,de igazán ugyanúgy mint a saját gyermekedet,aki benned fejlődött és a te véred nem.

Az én nevelőapám sosem tett különbséget köztem és a két nővérem között, akik az övéi voltak. Sőt, sokszor velem szerintem még elnézőbb is volt.

Szerintem ez sok mindentől függ,mert ha kicsi a gyerek akkor nevelhető,de egy felnőtt gyereket már nem lehet irányítani és tanítani, és valszeg ő sem fog úgy hozzá állni a mostoha szülőhöz mint egy vérszerintihez.Na meg függ a párjától is h. mennyire engedi h. érvényesüljön a másik.Mert van aki nem szeretné h. a párja nevelje a gyereket....

Van akinek sikerül, van akinek nem. Én hívő vagyok, eszerint válaszolok. Az isteni szeretet olyan, hogy mindig, mindenkire és mindenre egyformán érvényes. Ha te ismersz ilyet, ha birtokában vagy, akkor a válaszom: igen. Ha a benned lévő szeretet emberi, és ezzel a saját nemzett vagy szült utódodban a saját genetikai anyagod örökítését látod, saját magadat akarod megélni újra, saját vérvonalad fenntartásában tudsz örömet tlaálni, akkor a válaszom: nem.

Nem attól lesz valaki szülő hogy létrehozzák a gyereket, hanem hogy felnevelik! És igaza van valamelyik válaszolónak! ha kiderülne hogy nem a sajátod már nem is szeretnéd úgy?

Én örökbefogadott vagyok. Több, mint 40 évig nem tudtam erről, de kevés osztálytársam kapott annyi szeretetet, mint én. A környezetemben sem tudta/ja senki mai napig sem. Ők voltak az édes szüleim (már sajnos nem élnek). Látom a mai gyerekeket, köztük vagyok, munkámból kifolyólag velük foglalkozom, mennyire nem kapnak sem elég figyelmet, sem elég szeretetet. Pedig ezek vérszerinti gyerekek. Szóval szerintem VANNAK OLYAN EMBEREK, akik egy idegen gyereket sajátjukként tudnak szeretni. (Szerintem talán még kicsit jobban is) Ezt mint többszörös anya és nagymama írom.