Milyen a kapcsolatod az apáddal?

Én nagyon szeretem őt,mindent megkapok tőle, amit csak akarok...

Szoktunk viccelődni,nevetgélni,beszélgetni stb...egyébként anyával is jó a kapcsolatom. Szerencsére elég modern felfogásúak mindketten.

17/L

19:54-eshez hasonló a dolog nálunk is.

Igazság szerint nem valami jó a kapcsolatunk. Sokszor csinál dolgokat, amik nagyon rosszul esnek, bár ezt nem veszi észre. Pl. pár napja jöttem haza egy táborból, odamegyek, megölelem, erre ő nem ölel vissza. Sokszor veszekszik, elmondok neki valamit, elkezd velem veszekedni, kiabálni, aztán azt mondja, hogy velem nem lehet beszélni, mert ordítok, ha hozzám szól. Sokszor beleköt abba, hogy mit csinálok, mit veszek fel, satöbbi...

Ahogy növök fel, egyre csak rosszabb. Kiskoromban sokkal jobb volt. Akkor még éreztem, hogy szeret. Tudom, hogy sokszor féltésből mond sok mindent, mert neki én még kislány vagyok, de azért belátja, hogy kezdek elszakadni a szülők véleményétől, irányításától, és ez nem tetszik neki. Bár belátja, hogy a körülöttem lévők sokkal rosszabbak, mint én (a volt oszt.társaim például piálós, pasizós kis k*vák voltak, akik le se szarták a jegyeiket) ő azért még mindig azt szeretné, ha kislány lennék. És ez a gyökere annak, hogy mindig veszekszünk. Meg persze az, hogy alapból elég mogorva.

Különben szeretem nagyon, csak talán jobban kijönnénk, ha nem egy házban élnénk...

16/L

mindig rosszabb, most már borzalmas, igaz, hogy mi olykor beszélgetünk, de teljesen üres dolgokról, kimaradt az életemből, kiskoromban este hazajött, mikor én már aludtam, és reggel akkor ment el , mikor még fel sem ébredtem. Sohasem törődött velem úgy mint a gyerekével, inkább úgy mint egy baráttal, én nem kaptam meg tőle azt a szeretet amit a testvérem.sohasem sincs itthon, még akkor sem, mikor szabadnapos, pedig kétnaponta szabadnapja van... Jó ember, nagy a szíve, kedves, nagylelkű és tisztelem is,és biztosan nagyon jó férj, de apának csapnivaló.

19/L

semmilyen. lelépett, mikor megszülettem. ezzel talán nincs is baj, másba lett szerelmes, nem akart hazug kapcsolatban élni.

az, hogy mit tett anyámmal, az egy dolog. azért sem veregettem hátba...

de az, hogy soha életében nem törődött velem, sosem mondta, vagy éreztette volna, hogy ő az apám, sosem mondta, h szeret.

na, ez murvára hiányzott, de most már mind1, felnőttem.

biológiailag van apám, érzelmileg meg nincs.

és a legfosabb, hogy erre 18 évesen döbbentem rá, mikor láttam, h a legjobb barátnőmet mennyire szereti és félti az apukája.