Szerintetek megérdemelte unokaöcséim a pofont? Hogy mondhatnám meg az anyjuknak, hogy össze-vissza hazudnak és én nem tehettem mást?

Sajnálom, hogy anyukád nem hisz neked, és hogy a béketűrő emberek hibájába estél. Ők tűrnek szép csöndben, mert úm. nem illik rászólni, van esze csak abbahagyja a másik, nem hinnének nekem, stb. aztán egyszer robban. És ez a robbanás, mivel nem volt az agresszorról korábbi információ, hogy agresszor, mindenképpen aránytalannak tűnik, és emiatt az ártatlan, önvédelemre szorítkozó személy tűnik agresszornak. Pedig csak visszaüt a sokadik után egyszer. Amit tenni érdemes:

1. Kérdezd meg édesanyádtól, hogy „Anyu! Szigorúan csak feltételes módban. Mit kellene tennem szerinted, hogy ha az ikrek így-meg úgy viselkednek már sokadik alkalommal, de ti vagy mások ezt nem látják, és az ikrek a felszólításomra sem reagálnak?”

„Te hogyan éreznéd magadat, ha bántanak az ikrek, de nem hagyják abba kérésre sem, és ha megvéded magadat, a többiek vannak felháborodva?”

2. Ezentúl az ikrekkel csak felvételre kapcsolt mobiltelefonnal legyél együtt.

3. Az ikrek atrocitásaira első alkalommal mindig világos, tömör elutasítással, szóban reagálj! A második alkalommal tedd szóvá a nénikéjüknek ÉS anyukádnak! Sajnos kell ez a fokozatosság az arányos fellépés miatt, a fene egye meg!

4. Ha továbbra sem hisznek neked, akkor zárkózz el a velük való foglalkozástól!

5. HA együtt vagy velük ezután is, mindig védd meg magadat, ha kell erőszakkal!

Őszintén szólva, szerintem jogos volt a pofon.

Szerintük nagyon vicces másokat sértegetni... hát, nem az.

Remélhetőleg tanultak ebből.

Az valóban nagyon szomorú, hogy a saját édesanyád sem hisz neked. A helyedben megpróbálnék beszélni vele erről: "Anya, szerinted mi okom lett volna ok nélkül megverni őket, utána pedig letagadni? Szerinted nem kennék rám mindenáron, ha oka volt annak a pofonnak?"

De a jó oldala a dolognak valóban az, hogy többé nem kell velük egyedül egy légtérben lenned. Valószínűleg ők is belátták, hogy bizony következménye van, ha bunkón viselkednek (csak nehogy kihasználják - anyjuk háta mögött mutogatnak, ilyenek)

Ha még egyszer megkérnek, hogy vigyázz rájuk, akkor kérd meg a húgodat, hogy videózzon. Persze úgy, hogy az ikrek ne lássák.

Oké, kicsinyes nagyon, de én kb mindenkinek a képébe törölném: "nem hittetek nekem, pedig igazam volt"

Sajnos rossz hírem van a számodra.

Előre bocsájtom: nem pofozkodunk, bármit is mondjanak ránk.

Verbális (szóbeli) sértést szóban kell/illik kezelni.

Nem kaphattál kellő nevelést és a kellő intelligenciád sincs meg, hogy tudnád kezelni a hasonló helyzeteket. (Ráadásul, még meg is vagy sértődve.)

Nem vagy könnyű helyzetben. Az életben sokszor találkozol majd még hasonló helyzettel és jó lenne, ha azokat már verbálisan és indulatok nélkül kezelnéd.

Nyilván hogy a gyerekek kimondták, amit gondolnak rólad, és sajnos sokan mások is így gondolkozhatnak rólad ezért igyekezz tenni róla, hogy a kinézeted/testképed pozitív irányba változzon és igyekezz indulatok nélkül kezelni a beszólásokat.

Ezzel nem az ikreknek adok igazat (mivel azok is neveletlenek és az intelligencia nyomokban sincs náluk).

Őszintén kívánom, hogy a lehető legjobban legyél képes a jövőben kezelni az ilyen és hasonló helyzeteket.

Legyél úri ember!

Kérj tőlük bocsánatot, de tedd hozzá, hogy ők sem viselkedhetnek úgy, ahogy tették.

Inkább azt mondanám, hogy alaposan megdolgozott érte. Ne nagyon sajnáld őket. Én két hatalamsat kenetm volna le, és amikor még normális világ volt, más is ezt tette és ennyi. Ma hülye világ van, ahol minden normalitás megfordul. Egy pofon vagy két pofon, ha jogos, és jókor kapja az ember, megállítja a hülyeségben és helyreteszi az agyát - lásd az ún. Isteni pofonokat is (pl. baleset) -, de ma egy pofon miatt is "bántalmazó" lesz azonnal mindneki. Ez ostobaság és nagyon rossz irányba visz.

A bocsánatkérést akkor javaslom, ha ez neked - ls csakis neked! - segít. Attól kérj bocsánatot, akit megütöttél. Nézz a szemébe és mondd meg neki, hogy sajnálod, ami történt. ha ő nem áll veled szóba, akkor a szülőjének kell ugyanezt megmondani. De semmi többet ám!

A szimpla bocsánatkérésen túl ne magyarázkodj, azonnal távozz onnan (levelet is írhatsz, ha az neked jobb), ne engedd magad semmiféle családi cirkuszba belevonni. A kölykökkel nem kell többé találkoznod, ha pedig a szüleid nem állnak melléd, és hazugnak tartanak, akkor a helyzet elmérgesedése előtt ajánlom neked, hogy keress meg egy olyan pszichológust, aki a te korosztályodnak segít. Nem gygyszerez, de a bűntudatodon - amelynek jó része hamis - tud segíteni.

Itt nem az elkényeztettség az alapgond, hanem a neveletlenség és a kölykök anyagyűlölete, ami rád vetült. Ezt nem szabad hagyni, mert a végén családi bűnbakot csinálnak belőled!

Ha szerinted megérdemelték a pofonokat, akkor talán neked sem kellett volna meglepődnöd, ha átjön a gyerekek apja és visszaadja neked azt 4 pofont, amit te adtál a gyerekeinek.

De, tudod, ha az én gyerekeimet felpofoztad volna, akkor nevelőintézetbe juttattalak volna a 7szentség. És nem érdekelt volna, hogy rokon vagy vagy sem.