Túlzásba vittem? A lányomnak vagy nekem van igazam? 52N

A lányom, 19 éves, most kezdte az érettségit, tehát tanuló.

Két hete jöttem ki a kórházból, aztán majd' egy hete megint be kellett mennem. Így a lányom egyedül maradt.

Ma hazajöttem, aztán rövidesen, miután megvolt a kipakolás, előjött lányom azzal, hogy a maradék 6 ezerből a bérletpénzt elveszi, mert ma jár le, holnap pedig mennek a tankönyvekért.

Mondta, hogy kell vennie néhány dolgot, és csak 20 ezres van itthon, kisebb nincs, csak néhány száz forintos a dobozkában. Teljesen kiakadtam, hogy mi az, hogy közel egy hétre nem vagyok itthon és 14 ezer forint nincs meg. Elkezdte sorolni, hogy vett betétet, ami ezer forint, vett nekem ételt a kórházba (zöldségek, kisebb vaj, olcsó felvágott, egy cukormentes joghurt és még valami), ez kétszer játszódott el, mert ugye látogatási tilalom van, több napra hozott. Továbbá vett itthonra is néhány dolgot, bár nagyrészt minden van, a fagyasztóban darálthús, egyéb hús, szekrényben tészta, kenyér, így leginkább 200 Ft-s instant levest, amit olykor szokott enni. Ezen kívül bement a papírírószerbe, mert kellett még három füzet, aminek darabja 600 körül van, jobb minőségű, nem megy szét könnyen, szebb is, és néhány tollat, és még wc papírt.

Nem rendelt semmit, nem vett ruhát, nem ült be kávézni, se semmi, mégis elment így 14 ezer. Idegesen, szinte már kiabálva jött ki belőlem, hogy többet nem nyúlhat a pénzhez, és biztos mást is vett, mert így nem igaz, hogy ennyit költött. Nem szokása hazudni, csak egyszerűen irreálisan soknak tartom.

A lányom mondta, teljesen kikelve magából, vágta hozzám, hogy semmi olyat nem vett, amit nem szokott, mert tudja, hogy kimaradtam a munkából, és nem, nem adtam oda neki a bérletpénzt, bármennyire is úgy emlékszem, és "Szépen kérlek, anya, hagyj már békén, ne cse**egess állandóan, mindenért!".

Én nem cse**egetem, csak nevelem, mert ha ne ad isten feldobom a talpam, ő szilárdan állítja, hogy be tudja osztani a pénzt, mégis elment hipp-hopp 14 ezer úgy, hogy nem látok itthon látható "nyomot".

Felajánlotta, hogy megy estire, nappal 4-6 órában dolgozik, aztán iskola, szabadidejében meg tanulás, de mondtam neki, hogy nem kell, semmi szükség erre, legyen még gyerek, ne dolgozzon, ez az én feladatom. Ő csak tanuljon.

Kérdésem lényege, hogy nekem van igazam vagy neki? Túlzásba vittem vagy tényleg rosszul csinálta? Faggattam tovább, hogy mire ment el, de - továbbra is ingerülten, de visszafogva magát - mondta, nem tudja, ezer felé áll a feje a koránkelés, az új osztálytársak, környezet miatt és miattam is, mert mikor kórházban, mikor nem... Elhiszem, hogy nehéz, de azért az iskola nem munkahely, hogy 12 óráznia kellene, ezért nap végére azt sem tudja, hol van a feje.