fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogy lehet elfogadni azt,...

Hogy lehet elfogadni azt, hogy egy rossz családba születtünk? En nem tudom.

Figyelt kérdés

Apai ágon rengeteg a mentális betegség, volt öngyilkosság is. Az “apám” egy tipikus életképtelen, szemelyisegzavaros beteg féreg, soha nem tudott elköltözni a szüleitől, egesz életében ordított vagy bőgött, mint egy kislány, az ilyeneknek meg kellene tiltani, hogy gyereke legyen. Nyilván nem is terveztek. A nagymamám nevelt fel, aki a frusztrációt rajtam vezette le, egy tökéletes zseni gyereket akart belőlem csinálni. Valószínűleg emiatt is, mar gyerekkorom óta kenyszerbeteg vagyok es szorongok. Az anyám traumatizalt, ezért képtelen érzelmeket kimutatni felém, az apja egy undorító alkoholista állat volt, olyan gyerekkoruk volt, ami miatt sírni tudnék... az anyám nem fogja fel a mentális betegsegeimet es sokkal fontosabb neki a barátja, mint en.

Ezen kívül rendkívül szerencsétlenül alakultak sorsok a családban, több nő is egyedül maradt, gyerek es férj nélkül, vagy egy agresszív állathoz mentek hozza. Az unokatestverem drogfuggo lett. En is total életképtelen vagyok, 4!!! féle mentális betegségem van. A szoc. Fóbiát leszámítva. Soha nem tudtam kapcsolatokat kialakítani, nem is találkoztam megfelelő emberekkel, sem barátaim, sem kapcsoltom nincsenek, párkapcsolatom nem is lehet, 26 vagyok es meg soha nem volt.

A legrosszabb, hogy egyke vagyok es senki nem érzi at ezt az élethelyzetet.

Ez jár a fejemben egesz nap, képtelen vagyok mar ezt elviselni.

Rengeteget bőgök, bántom magam. Az irigység is kínoz, látom, hogy mások milyen jo helyzetben vannak, normális családdal es megöl a féltékenység. Képtelen vagyok elviselni ezt az igazságtalanságot.


2020. szept. 15. 17:30
❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 ❯
 21/80 anonim ***** válasza:
100%
Nekem is klinikai depresszióm van (sok más minden mellett), de dokihoz járok és gyógyszert szedek. Nekem is egyszerűbb lett volna kinyírni magam, de képes voltam megerőltetni magam és eljárni, próbálgatni a szakembereket és a gyógyszereket.
2020. szept. 15. 19:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/80 anonim ***** válasza:
86%
Igen, van rá okod. És? Ezzel nem leszel előrébb. Vagy válts orvost és csinálj végig egy normális terápiát, vagy vegyél erőt magadon, az öngyilkosság csak egy újabb menekülés, ahelyett, hogy megpróbálnád rendbe tenni magad és az életed, kb bármi jobb választás lehet annál, hogy eldobd az életed.
2020. szept. 15. 19:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/80 anonim válasza:
100%
18.- nak igaza van. Hogy írjunk már valami biztatót is. Végül is előtted az élet. Nincs semmi baj az önsajnálattal, csak az, hogy olyan mint egy mocsár. Bele lehet ragadni. Sőt sokakat elnyel. Nem lehet megállni hogy az ember ne sajnálja magát, de más is kell hogy működjön az emberben. Kell minden kis öröm, minden előre lépés számít. Kell hogy legyen motiváció is, kikapcsolódás is. Csak azért mert a családod egy mutáns lelki nyomorék, nem kell neked is annak lenned. Már az is jó jel, hogy ezt kiírtad magadból. Komolyan. Amúgy értelmes embernek is tűnsz. Kívánom hogy legyen sok jó is az életedbe, én bevallom sajnállak, de jó értelemben. A szánalom az más. És jó ha tudod hogy rengetegen küzdünk ilyen isten csapásokkal, nem vagy egyedül. Talán ez a tudat segít egy kicsit. Én magam is már csak egy élő halott vagyok, mégis próbállak vígasztalni. Mert tudom min mehetsz keresztül.
2020. szept. 15. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/80 A kérdező kommentje:

20as, köszi a hosszú választ, annyival mindenképp előrébb vagy nálam, hogy neked lehet párkapcsolatod, nekem nem. Képtelen vagyok rá, sokszor mar azt sem tudom, hogy kihez vonzodom, vagy hogy egyáltalán vonzodom-e valakihez, az intimitasra meg amúgy is képtelen vagyok, szóval erre semmi esély.

Arra, hogy találok egy olyan hosszútávú munkát, amit szeretnek is csinálni es amivel tudok saját albérletet fizetni, arra megint nem látok esélyt, volt hogy ki is rúgtak, mert nem bírtam fizikailag a munkát. A főiskolát mar reg ott kellett hagynom sajnos.

Meg eleve még a mai napig félek a sötétben, szóval képtelen lennék egyedül lakni. Az anyamhoz is úgy ragaszkodom, mint egy 10 éves kislány.

Ezért lenne jo egy testvér, de nyilván az sincs, pont nekem, akiknek ennyire kellene.

2020. szept. 15. 20:05
 25/80 A kérdező kommentje:
En az eutanáziát receptre írnám fel az ilyeneknek, mint en. Sőt fizetni is hajlandó lennék érte. Sokkal emberibb lenne, mint leugrani valahonnan.
2020. szept. 15. 20:06
 26/80 A kérdező kommentje:

23, a “mutáns lelki nyomorék” még rosszul is eshetne, de az apám pontosan az es gyűlölöm, szóval egyet tudok érteni. Sőt en magam is az vagyok. Az a gond, hogy látom az összefüggéseket a családban, egyszerűen ez a sorsunk. Borzalmas ebbe belegondolni.

Sajnos sem a szellemi, sem a külső adottságaimat nem tudom kihasználni. Valóban mindig jó eszű voltam, ennek ellenére mar gimiben sem ment a tanulás, amit a tanáraim nem is értettek. Nyilván a kezdődő depresszió es a személyiségzavar plusz a rossz neveltetés szóltak bele a dologba.

A külső adottságok megint mennek a kukába, ha hónapokig ki sem tudok kelni az ágyból. Nincs e ebből kiút.

2020. szept. 15. 20:15
 27/80 anonim ***** válasza:
Ha nem is teljesen, de nagyon hasonló a helyzetem nekem is. Az én apám se igen tudott felnőni (nemigen engedték neki, meg valahogy ő sem akart, lélekben igazi örök gyerek), de nagyon jóindulatú, dolgos ember, csak inkább testvéremnek érzem őt, mint az apámnak. Anyám igen mérgező személyiség, szeretett, de bántalmazott testileg és lelkileg is, szó szerint mentális beteg lettem én is ettől a helyzettől. Valamiért én se tudtam normálisan leválni se róluk, se a nagyszüleimről, és messze nem csak kényelmi okokból, ahogy azt a kívülállók hiszik! Nálunk a felmenők se akarták soha, hogy úgy igazából felnőjünk valamiért, ez az igazság, nekem meg nem volt igazán erőm leválni róluk. Hiába lakok külön, hiába van párkapcsolatom, munkaképtelen vagyok (párom is sorstárs sok szempontból, bántalmazott, összetört ember). A külvilág engem sem ért meg, csak értetlenkednek, miért él így egy fiatal, tanult, művelt nő (29 vagyok, szóval korosztályod). Én se nyílok meg másnak igazából, próbáltam, de alig értik meg, hála Istennek van 2-3 nagyon közeli barátom, akikre számíthatok. Van anyai ágról két féltesóm nagy korkülönbséggel, akikkel szeretjük egymást, de nagyon messze élnek, így jóformán csak távoli rokonokként tudok rájuk gondolni.
2020. szept. 15. 20:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/80 anonim ***** válasza:
Folytatás: ami nekem nagyon furcsa még, hogy anyám és nagymamám állandóan azt mondta nekem, hogy az élet milyen sz.r, jobb lett volna megszületni, stb., szóval nem is értem, miért rángattak akkor engem bele az életbe, ha szerintük az ennyire rossz. Próbáltam hatni rájuk pozitivitással, de kudarcot vallottam, csúfos kudarcot.
2020. szept. 15. 20:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/80 anonim ***** válasza:
* nem megszületni, bocsi
2020. szept. 15. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/80 anonim ***** válasza:
Mi mást csinálhatna? Kereshetne egy másik pszichológust! Döntsd el, hogy megoldást akarsz-e vagy sem.
2020. szept. 15. 20:31
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!