Mégis mit csináljak?!

Kerdezo, megnyugodhatsz, nem valnak el. Igy szokott ez lenni, megy az idohuzas, aztan majd a kovetkezo az a kifogas lesz, hogy “dehat kinek kellenek mar ilyen idosen”, “mit kezdenek magammal, ha elvalnek”, stb stb.

Es ne legyel abban olyan biztos, hogy orokre otthon fogsz lakni, de majd meglatod.

Előszöris, légszíves nyugodj meg kedves kérdező, majd a szüleid eldöntik válnak-e, vagy sem!

•Számomra nagyon érdekes, hogy ennyire hangsúlyozod az érettséged. Ha az vagy, úgyis észreveszik, másrészt pedig nem mindegy? Ami számunkra természetes egy idő után észre sem vesszük. És nem véletlenül mondják az idősek, hogy sosem tudhatsz semmit biztosra az életben. A dolgok egy perc alatt is megjavulhatnak, illetve tönkremehetnek. Ismerni ugyancsak nem ismersz senkit, így hogyan lehetsz biztos benne, hogy 1000× érettebb vagy másoknál? Mi olyan különlegeset éltél át? Minél érettebb az ember, annál inkább elfogadja az életet, magát és másokat úgy, ahogy vannak. Javít rajta, de nem ítélkezik és rá sem stresszel.

•Édesanyádról sem tudhatsz mindent. Könnyen elképzelhető, hogy ő is mérgező családban nevelkedett. A párválasztó receptorjai nem véletlenül választották édesapádat, higyd el. Ebből is adódik, hogy ragaszkodik hozzá. Nagyon nehéz döntést kell meghoznia. Pontosan tudja, hogy már nem cicababa, akiután csorgatják a nyálukat a fiúk. Ebben a korban az embernek már karrierje és családja van. Akinek nincs, annak megint oka van, ami nem biztos, hogy szerencsés. Az első opció gondolom, hogy utána egyedül nevelne téged. Ez tudod mennyi felelőséggel jár? Az egyetem rohadt drága, az embert megviseli a magány és az új pali sem biztos, hogy ideális lenne, ami megint egy nagy lelkicsapásként érhetné.

•Az írásodból értelmezve az édesapád elég heves vérmérséklettel rendelkezik, ezért édesanyád a következményektől is félhet. Ha annyiszor megcsalta, szóban bántalmazza (remélem "csak" így) nem különösebben érzékeny édesanyád lelkére.

•Drágám elvagy tévedve. Egy párkapcsolatban a gyerekvállalás közös döntés. Attól, hogy te szülöd ő az apja. Az életét feláldozná értetek. Egyszer szülsz, onnantól ugyanannyi felelősség illet titeket. Nem is gondolnád mennyi párkapcsolat megy tönkre azért, mert az elején nem tisztázták ezt a kérdést.

•Most nagyon a szíveden viseled édasanyádat, de ez nem mindig lesz így. Mikor munkát fogsz keresni, oda fogsz menni, ahová felvesznek. Nem fogsz éhezni azért, mert te igenis otthon maradsz! És hogy gondoltad, az emberek nem öregszenek? Honnan tudhatnád milyen lesz édesanyád évek múlva? Az emberi természet kiszámíthatatlan. Lehet, hogy most a legjobb barátnőd, 10 év múlva pedig forgatni fogod a szemed, miközben "Jaj, anya lásd már be, hogy segítségre van szükséged!" És a párkapcsolatodban mennyi magányotok lesz körülbelül? A párodnak nem biztosan fog tettszeni édesanyád természete, vagy megeshet, hogy túl fog félteni téged, mert vele már eljárt édesapád és ettől már mindenképpen megakar óvni téged.

•Édesanyád valószínűleg arra volt kíváncsi, hogy te hogyan éled ezt meg. Legyél vele őszinte. Ha valakit ismersz, az te magad vagy (bár még magunkat sem ismerjük teljesen), önmagadról beszélj. Tényleg úgy gondolod, hogy megfontoltabb döntéseket tudsz hozni, mint ő? Mert különben te sem gondolnád komyan, hogy mint igazmondó "elrendezed a kapcsolatukat"? Sokkal helyesebb lenne rávezetni édesanyádat arra, hogy megtalálja azt az utat, amivel megtalálja a választ. Tegyél fel olyan kérdéseket, amiket szerinted egy terapeuta kérdezne. Állj hozzá úgy, mintha nem ismernéd a helyzetét. Egy kicsit beszűkült már a látóköre, bővítsd ki! Ez teljesen természetes önvédelmi mechanizmus ebben a helyzetben. Óriási érzelmi nyomást jelenthet neki ez az egész. Pont úgy, mint neked. Valószínűleg te valahol nagyon mélyen magadat hibátatod, erre nálad az egó kompenzálja magát. Minden és mindenki a harmóniára törekszik. A belső a külsővel. Az érzelmek a viselkedéssel. És van a köztes pálya, ahol az akció-reakció zajlik.

Édesapád ugyancsak valamit kárpótol a szeretkezéssel. Az ahogyan beszél édesanyáddal a magához való viszonyáról árulkodik. Észrevetted már, hogy amikor a saját hibáidra kompenzálsz másban is azokat véled felfedezni? Ez mindenkinek a belső harca, mindenki küzd magáért. Ki így, ki úgy. Gondold ezt át, higyd el jobb lesz.

Végül pedig higyd el, minden megfog oldódni. Valamilyen módon biztosan, valamikor biztosan. Ezt már csak, mint időben, mint formában, mint fokozatban lehet befolyásolni.

(Az én családomban hasonló a helyzet, legalábbis érzelmileg elég erősen)

Szia nagylány!

Égy es egy jó tanács egy 44 éves f-től!

Nem tudsz beleszólni, akármennyire is akarsz vagy nem!

Engedd el a témát és ne ezen kattogj, mert ezt nekik kell megoldani úgy, hogy mindenkinek jó legyen!

Nálunk is sok volt a vita, ámbár nálunk más volt a helyzet!

Én a munkám miatt nem voltam.otthon, és mindent a kislányomra fogott, hogy miért nem csinál semmit.....

Én is elváltam, lemondtam kocsiról lakásról stb a gyerekek miatt és hazaköltöztem!

16 éves a lányom, de a válaásom óta is az én hercegnőm, ahogyan az anyukájának meg minden családtagnak is!

ő a minden😉🤗🤗🤗!

Hiába váltunk el, elmonduk neki, hogy ő semmiről nem tehet, ami így is van!

És a válás óta, sokkal jobb az anyujával is a.kapcsolatunk!

vitamentes, stb...😁

Járunk közösen is myaralni meg ilyenek!

Hidd el, ha két ember nem tud, vagy mem akar eggyüttélni, akkor azt nem szabad erőltetni!

És ugyanúgy megtartunk minden családi ünnepet közösen!

Hiába váltunk el!

Amúgy a lányomnak tavaly volt egy vicces beszólása! (15)

ő-tudod miért jó nekem apci

(mert így hív)😁

mi?

mert dupla van nekem mindenből!😂

És tényleg!

Hiába ünnepelünk mindent közösen az egész család!

😘😘

33-as

Még mindig 16 ha olvasnál is!

35-ös!

Nem tudom mit végeztél de PERFECT!😉❗✌