Aki elvált, de nem tudtatok szétköltözni, mesélnétek, hogy éltek?

Nemtudom miért javasolja mindenki azt h menjenek külön mikor egyértelműen leírta nincs miből.

Konstruktiv dolgot Nemtudom én is éltem így 2 évet :( fiatalon ...

Megoldani nem tudtuk mi sem egyikünk sem jómódú. Az oldotta meg hogy exem orokolt oda tudott költözni. Ha nem történik ez még ma is így élnénk . Mi sem utaltuk egymást de nem voltunk szerelmesek.

"Nemtudom miért javasolja mindenki azt h menjenek külön" Mert a csenddel egymást mérgezik, de főleg a gyereket. Nincs más értelmes út.

"nincs miből" Aki megy, garzont bérel, vagy vendégmunkások mellé száll be, vagy egyetemisták mellé. Menni kell egyiküknek.

12

25 ev után ha valakit nem is szerelemmel szeret de nem küldene vendégmunkások köze.. te jó ég

Garzon is majdnem annyi mint egy kétszobás sok helyen pl nálunk is videki megyeszékhelyen .

Az élet nem ennyire fekete fehér mint sokan akik minden bizonnyal jómódúak ( ez ne irigység hanem a helyzet miatt írom ) nem értik milyen az amikor nincs . Lehet a lakásban maradó fél is egyedül nem tudná fenntartani ..... tudok ilyen esetről is.

Így ők is ketten tobbre mennek kozben járjak a maguk útját.

Hat éves voltam, mikor a szüleim szétmentek. Apámnak új nője, új gyereke volt, odahozta. Ők az egyik szobában, mi a félszobában anyámmal. Szintén két (másfél) szobás panel. Csak a konyhában találkoztak, de épp elég volt. Volt, hogy rányitottak anyámra a fürdőben, akkora balhé volt, hogy majdnem vízbe fojtották. Volt, hogy átjött hozzánk a totyogós kislány (a féltestvérem), adott neki anyám egy virslit, megvádolták hogy meg akarja mérgezni. Azért jártunk mekizni a sarokra, hogy ne otthon kelljen enni, nehogy összefussunk velük a konyhában.

Senkinek nem kívánom ezt az életet. Kèt év volt, míg a válás lezajlott és kiharcolt nekünk az ügyvéd egy önkormányzati lyukat, de örökre belém égett, pedig pici gyerek voltam.

Ez egy nagy házban működne maximum. Vagy talán ott se.

Ismerősi körben van ilyen, hatalmas csalási ház, külön leválasztott lakrésszel. Túl nagy a ház, nem tudnák eladni, így megosztoztak rajta. A nő maradt a gyerekekkel a házban, a férfi a külön lakrészben. A nőnek azóta új férje van, plusz gyerek, mind ott élnek.

Nincs rossz viszony, mert az exférj vigyáz a gyerekekre néha, bejár a nagy házba enni meg ilyesmi. Nekem ez nagyon bizarr, olyan az egész, mint valami kommuna... (a férfinek is van azóta kapcsolata, de emiatt nem igazán komoly, mert az új nő nem mehet át soha hozzá, nem költöznek össze mert nem adja fel a közös házat, hiszen az exfeleség nem tudná kivásárolni...)

Hogy a gyerekek hogy viselik, nem tudom, nem ismerem őket ennyire közelről, de külső szemlélőként nem jól. Az egyik gyerek 18 évesen az érettsègi másnapján(!) összepakolt és lelépett Angliába mosogatni, mondván bármi jobb mint otthon.

Másik gyerek rossz társaságba keveredett majd öngyilkos lett. Ezek egy jó családban aligha esnének meg.

Én írtam h éltem így igaz gyerek nélkül. Azért ne keseredj el ennyire

Fogd fel úgy az egy kisebbik rossz mert így legalább normális körülmények között élhettek. Kompromisszum. Ha teszem azt mégis külön mennétek lehet csak egy rossz ,omladozó állapotú házra telne a feléből a pénznek ahol még az is kivan számolva hány db fahasábot lehet egy nap elfűteni....

Ez sem lenne jo a gyereknek ehhez képest a kisebbik rossz az hogy a szülei már nem szerelmesek csak kulturáltan egymás mellett élnek.

Akiről irtam az omladozó hazat és fahasábos sztorit személyes ismerősöm szerinted ő neki jo így ? Már ezerszer megbánta mert igyis szenved csak most a rossz körülményei miatt. Pedig dolgozik és tisztességes rendes nő.