Néhány napja derült ki, hogy babát várok, de a párom mindenképpen abortuszt akar! Hol a kiút?!

Én a helyedben nem tudnám a faszinak megbocsátani ahogy most viselkedik.Ha megtartod,ha nem,ez bizony mély nyomokat fog benned hagyni,ami előbb-utóbb ki fog törni belőled,és vége lesz a kapcsolatnak.Amikor az ember terhes,és ilyen ellenérzések jönnek a másik fél irányából,az benned törést fog okozni.Én nem tartanám meg:már csak azért sem,mert nem akarnám hogy ilyen embertől gyerekem legyen,a másik meg a pénz.Nincs értelme hogy valahol nyomorogj egy gyerekkel,a gyerektartás meg édeskevés.Kezdj új életet,még fiatal vagy,ne szúrd el a dolgokat.Az abortusztól meg nem kell félni,magándokihoz kell menni,nem kórházba.Hasonló helyzetben voltam én is,a férfit nagyon meggyűlöltem,és örülök hogy nem lett tőle gyerekem,pedig nagyon szerettem előtte.Fogsz olyan pasit találni hidd el,aki normálisan áll a dolgokhoz,és mindketten örülni fogtok ha terhes leszel.

Ha nem szeretnéd, azért a kőbunkó kedvéért ne vetesd el. Én is ilyen cipőben voltam 18 évesen. Elvégeztem a sulit, akkor már 3 éve együtt éltünk (anyukámnál, ma már csodálkozom rajta, de megengedte. Én hétköznap kollégiumban voltam, hétvégén otthon. A pasim ott lakott nálunk, mert a részeges szülei miatt menekült otthonról. dolgozott már, eltartotta magát, csak nem tudott vola egyedül albérletet fizetni.) Szal, mikor én is elmentem dolgozni, különköltöztünk, eljegyzés volt, meg minden, és megbeszéltük, hogy nem védekezünk. Aztán, mikor teherbe estem, kitalálta, hogy nem tőle van a gyerek. Én meg szépen kidobtam, még aznap este, és másnap visszamentem a dokihoz, hogy elvetetném. Lehet, hogy ha kicsit gondolkodtam volna rajta, nem ezt teszem, de most is azt mondom, hogy 18 évesen egyedül nem tudtam volna felnevelni. Utánna nem volt komoly kapcsolatom, de mart a bűntudat. Úgy gondoltam, hogy nekem nem kell pasi, csak arra, mert mind szemétláda. (ő volt nekem az első, és nagyon megbántott.) Szóval, alakitottam az életem magamnak. Mikor úgy éreztem, hogy egyedül menne, szültem egy gyereket, magamnak. (Az édesapja mai napig nem tudja, hogy gyeret szültem tőle. Ennek már 8 éve. És nem is akarom megmondani neki. Gondolkoztam már rajta, de 8 év után nem tartom helyénvalónak a dolgot.) Mikor még nagyon kicsi volt a lányom, összejöttem egy pasival. Komolytalannak indult a dolog, aztán megszerettük egymást, és megszerette a leánykámat. Azán pár hónap után teherbe estem. (Hiába szedtem a tabit, volt egy virusos betegségem, ami erős hányással, hasmenéssel járt. Utánna meg egyszerüen elfeledkeztünk a gumiról. Őszintén megmondom, nem is volt otthon, hiszen szedtem a tabit.) A párom megilyedt, és arra kért, vetessük el, mert még nagyon korai. Erre azt mondtam neki, hogy már volt egy abprtuszom, és nem fogok még egyet végigcsinálni. Őt semmire sem kötelezem, nem kell a gyerketartás sem, a felnevele a gyermekem. Mindkettőt.Ennyiben maradtunk. Aztán pár nap múlva mondta, hogy meggondolta magát, nekem van igazam. Utánna persze árgus szemmel figyeltem őt, hogy komolyan mondja-e, vagy csak vetit nekem, de nem. Még a terhességem alatt összeházasodtunk, nevére vette a kislányomat is, és boldogan élünk, remélem addig, mig meg nem halunk. :)) Tanulság: ne halgass a pasikra, csináld, amit TE szeretnél.

ha akarod, TARTSD MEG!!!!! a pasit pedig gyorsan rúgd ki! egy rohad.ék!

Azért a gyerektartás se ilyen egyszerű. ha a pasas nem ismeri el gyermekeként a bébit, akkor az anyuka pisloghat, hol kap ő majd gyerektartást.. a gyerektartáshoz alá kell írnia a pasinak az apasági nyilatkozatot. csak a tisztánlátás végett mondom.