Mi (volt) az a családodra jellemző dolog, amire gyermekkorban azt hitted, hogy normális, aztán később kiderült, hogy nem az, hogy máshol nem úgy van?

Amúgy ez a puszi-ölelés is érdekes téma.

Valahogy gyerekként egyrészt kimaradt, másrészt ha akarták is rühelltem. Alapból az alkoholista apám ezt is erőszakosan oldotta meg vagy "eltrollkodta" ahogy korábban írtam az egymás "megviccelése" helyzeteket.

Anyám legalább letudta, hogy tudom, nem szereted, és kész. A vicces, hogy felnőttként lett már ölelkezős. De egyszerűen nem szeretek vele ölelkezni. Olyan hamis érzést ad, egész életem egy szopás volt, felnőttként nem is igazán ismerjük egymást, így szinte taszít, hogy megöleljem.

Nekem is másoktól jött az ilyenfajta szeretet. Érintések amiket addig utáltam.

Például egy haveroméknál voltam, anyja meg simán megölelt búcsúzóul, megsimogatta a vállam, és mondta, hogy örült, hogy látott, jöjjek máskor is. Alapból azt láttam, hogy náluk annyira természetes és őszinte ez az ölelés egymás közt is. És felém sem úgy érződött, hogy "kell" hanem egy őszinte gesztusnak.

Fura, mert ma már a barátaimtól elviselem, teljesen természetesnek veszem. Ellenben a szüleimtől a mai napig idegen bármilyen érintés.

Az állandó kiabálás beszélgetés címszó alatt.

Félni a vendégektől. Mindig mondták hogy jajj csak nehogy jöjjön valaki.

Bennehagyni a vizet a fürdőkádban és azzal önteni le a wc-t.

Fával fűteni.

Bocsánatkérés. Nalunk sosem kert senki senkitől bocsanatot, ha vita volt, mindenki elvonult, ajtobecsapas, aztan par órára/napra ra ugy beszelgettunk, mintha mi se történt volna. Ezert hokkentem meg, es azóta is mindig ez van, mikor valakit megbantok, es az bocsanatot “követel”, nekem ez ugy van megoldva hogy megnevettetem vagy ilyesmi.

Érzelmekről nem beszeles. Sose volt az se kimondva hogy szeretlek, büszke vagyok rad stb. En se nagyon beszelek senkinek sem az érzelmeimről, ezeket a szavakat is nehezen momdom ki a barátaimnak/baratomnak.

Semmi kozos program. Azt hittem normalis hogy felnovunk, mar nem megyunk programozni nagyon sehova, de sok mas családnál latom hogy meg mindig járnak egyutt nyaralni, enni vagy kávézni.

Biztos sok van meg, az en családom tipikusan olyan hogy ranezesre tökéletesnek tunik, aztan olyan issuesjaim vannak miattuk hogy belegondolni is szörnyű. Csak mostanaban kezdtem el visszaelemezgetni, hogy minden amit utalok magamban, azt toluk tanultam el. :D

#33 Nekem még az jutott eszembe, hogy nagymamámnál elromlott a WC.

És szerintem olyan 1-2 évtizedig csak egy kis vödör volt amivel elöntötte a dolgokat. Azt is úgy gyűjtötte, hogy csöpögött a csap meg a mosogató és alá volt téve egy lavór és abba gyűlt a víz amivel öblített.

Apá mondjuk ezen felbuzdulva ki is találta, hogy majd nálunk is ezt kellene. Ahogy a 35 mondja a fürdővízből, mosogatóvízből öblíteni a budit.

Én így felnőttként alapból rohadt gáznak tartom, hogy nagymamám egyik gyereke sem ajánlotta fel, hogy figyelj mama, kicseréljük a tartályt, mert hogy körülbelül 10 perces munka lett volna.

Így vissza gondolva borzasztó.

#35 Vendégtől félés nálunk érdekesen működött... :D

Apámék felraktak a csengőre egy billenő kapcsolót belül, amivel le lehetett kapcsolni. Így ha valaki jött, akkor hiába csengetett, bent nem csengett a csengő.

Megindokolták azzal, hogy nekik senki ne nyomja a csengőt, ha éppen pihennek akkor őket senki ne zavarja. Nyilván ezt is úgy adták elő sokszor, hogy az én hbám, mert a hülye haverom mindig csenget...hát nem is értem mit képzel... :D

De ez rendesen psziszhológiai "glitch" volt náluk.

Ha látták, hogy jön át a szomszéd, akkor már ordítottak, hogy menj, kapcsold le a csengőt. Nem vagyunk itthon... :D

Hozzá tenném, a csengő nem hallatszott ki, a kint lévő ember nem tudta, hogy le van-e kapcsolva vagy sem.

Ellenben anyámék valami hamis világot építettek fel, hogy hát le van kapcsolva a csengő és nem hallották, hogy csengettek, mert éppen pihentek.

De hát a valóságban hallották, és se nem pihentek, se semmi, csak nem akartak kimenni vendéget fogadni. Tulajdonképpen ezzel csak saját magukat verték át, mert saját magukkal hitették el, hogy "nem hallják a csengőt" miközben tudták hogy ott áll a szomszéd a kapuban... :D

Komolyan mondom, ez már pszichiátriai probléma.