Mi (volt) az a családodra jellemző dolog, amire gyermekkorban azt hitted, hogy normális, aztán később kiderült, hogy nem az, hogy máshol nem úgy van?

Nekem a rokonságról az jut eszembe, hogy ez is összekötődött nálunk azzal, hogy "mit gondolnak".

Mit fognak gondolni, ha nem megyek el, mit fognak szólni. Anyámék kényszeresen ennek éltek. Az volt a szöveg, hogy kellenek a kapcsolatok, jó ha van aki segítsen, össze kell tartani.

Mondanom sem kell, összetartás nem volt, egymáson élősködés annál inkább.

Azzal felnőttként egyetértek, kellenek a kapcsolatok. Viszont jó ha azokat magad építed fel a magad igényszintje alapján.

#54 Ebben is mintha csak magamat hallanám :D

Nálunk nem volt se közös evés, se közös programok. Érdekes mert anyám-apám egész Kelet-Európát bejárták amit az akkori rendszer engedett. Mi viszont emlékeim szerint 2-3 alkalommal ha voltunk nagyobb kiránduláson.

Ezzel szemben ismerőseim nagy része a mai napig nyaral együtt a szüleivel. Egyik haverom rendszeresen hív, hogy fent vannak a szülei, menjek velük kirándulni.

Illetve amit észrevettem nagyon sokáig, hogy én sem tudtam a munkán kívül kapcsolatot kialakítani. Ha munka közben beszélgetni kell, főleg munkáról az ment, de a sima összeülünk és beszélgetünk dolgokat nem tudom kezelni.

A kopogásos sztori szintén ismerős.

Nekem is világ életemben csak benyitottak. Idővel 1-2 maszturbálós rányitás (nem vicc) után kezdték el, hogy legalább lassan lenyomják a kilincset, és csak utána nyitnak be.

Mondjuk felnőttként volt ilyen lakótársam is, az is berontott, illetve kopogás esetén is koppantott és már nyitotta az ajtót. Erről gyorsan leszoktattam.

De ismerősi körben tudok olyanról, akinek az ajtót is tilos volt bezárni, mert mit képzel, hogy bezárkózik. Mondanom sem kell, rá se bagózik az öregeire felnőttként.

Illetve nálunk is a szegénységből eredően a minden az a házimunka volt. Hétvégén folyton a kertben voltunk, állatokat is tartottunk. Hozzá kell tenni az alkoholista apám egész nap döglött, és maximum irányította a munkát.

Favágások után jártunk az erdőbe elhordani a fát mint a cigányok. Meg a gyökereket oda hozták nekünk platóssal. Mindenkinek a pihenésről szólt a nyár, nekünk azzal, hogy minden nap vágjuk a fát télre.

A fűtés szintén olyan volt, hogy 16-18 fok volt, ha nem tetszik öltözz fel címszóval. Rohadtul utáltam. Az is benne van, hogy apám részegen szart is bele a fűtésbe, simán döglött a hidegben és várta anyám, hogy haza érve munkából begyújtson.

Később is csak azért szokott át a gáz termosztátra, mert lusta volt tüzelni.

Akkoriban úgy voltak vele, minek a szigetelés, csak pénzkidobás, hát abból a pénzből 20 évig fűtik a házat.

Ja és nálunk is ez volt, ha fázol akkor "Menjél ki majd megtudod mi a hideg".

Azóta is panel konstans 23-24 fok, ezt a részét imádom, ha magát a panelt nem is.

Nekem amúgy az tetszett, hogy minden, amire rácsodálkoztam, hogy nálunk miért nincs, arra az volt a válasz, hogy az csak a tévében/filmekben létezik.

Szóval csak a filmekben eszik együtt a család, van a gyereknek szobája, kopognak az ajtón, mosnak fogat naponta, mennek nyaralni stb. Miközben tudtam, hogy osztálytársaimnál hogy van, bár arra is mindig azt mondták, hogy az a gyerek is a tévében látta és azért mondja, hazudja, hogy náluk is úgy van. Gyanítom így utólag, hogy ezért sem engedtek soha senkihez át játszani, nehogy észrevegyem a különbséget. Bár ha szóvá tettem, mindig az volt a válasz, hogy ha nem tetszik ami nálunk van, lehet takarodni xy-ékhoz.

Mondjuk a szegénységből eredően nálunk is megvolt a mindent meg kell enni történet.

Minden ami marad pazarlás, ha kifizettél valamit akkor "takarítsd ki" a tányért.

Ma már ilyen nincs, nyilván próbálok nem pazarolni, de nem eszem meg csak azért, hogy ne maradjon meg.