Mit tegyek a feleségem családjával?

A feleségednek azt kell megérteni, hogy hiába a szülei, ő önálló, felnőtt nő, ráadásul házas, a saját életét kell élje, nem nekik megfelelni. Tiltani meg semmit nem tilthatnak meg neki, attól, hogy a szülei, ha ő nem áll ki magáért, senki sem fog, és te sem teheted meg helyette, neki kell határokat szabni.

Eleve ellentmondásos, amiket írsz, nem mehet szórakozni, gólyatáborba, holott ez egy fiatal élete kezdő egyetemistaként, viszont a kíváló tanulmányi eredmény kötelező, holott lehet nehéz tantárgya, rossz időszaka, ismételni lehet, ha valami nem sikerül, nem rajtad múlik.

A apját megkérdezte, hogy ezt miért mondta tegnap?

Hadd vizsgáljam meg a feleséged helyzetét, csak a leírtak alapján:

Pozitív:

- Egyetemre jár, diplomát szerez(het).

- Munka tapasztalatot szerez a vállalkozásotokban.

- Párkapcsolati tapasztalatot a házasságban.

- Szeretve van és ő is szeret. (Feltételezem.)

Negatív:

- A megélhetése tőletek függ. Az állásába kerülhet, ha fasírtba kerül a családoddal, vagy veled.

- Munka és házasság mellett nem koncentrálhat maximálisan a tanulásra.

- Házas életet éltek, megvan a rizikó, hogy becsúszik egy gyerek, akár még az egyetem alatt. Ez esetben bukná a diplomát, majd teljesen tőletek függne mindenben. Végzettség nélkül, gyerekkel rosszabb esélyekkel indul. Ha kidobjátok, neki semmilye nem lesz.

Az a feltételezésem, hogy a szülők nem kifejezetten Téged utálnak, hanem a kiszolgáltatott helyzetet, amiben a 20 éves lányuk van. Lehetsz te a legmegbízhatóbb szerető férj a világon, akkor is zavarni fogja őket a tény, hogy kizárólag rajtad múlik a lányuk sorsa. A te hozzáállásodon áll vagy bukik minden. Ez mind akkor lesz másként, ha a feleséged kezében lesz a diploma, háta mögött a 2-3 év bejelentett munka és még csak akkor gondolkoztok majd gyereken. Addig ki kell bírnod apósodék aggódását.

Attól, hogy felneveltek titeket, ti nem vagytok a szüleitek tulajdonai.

Felnőtt emberek vagytok, önálló gondolattal és véleménnyel.

És igenis meg kell húzni a határokat.

A kapcsolat megszakításáról meg annyit, hogy egyelőre a feleséged szülei nem veszik föl a telefont, ha a lányuk hívja őket (ill. nem válaszolnak üzenetekre). Úgyhogy a szülők akarják megszakítani a kapcsolatot, pontosabban ezt játsszák el érzelmi zsarolás gyanánt. Erre mondom én, hogy akkor nem kéne pincsikutya módjára lihegni, hogy szóba álljanak vele. Főjenek egy kicsit a levükben.

"Apósom meg anyósom ettől kezdve kezdte a feleségemet gyerekként kezelni, megtiltották neki dolgokat, lelki zsarolásnak volt kitéve sok helyzetben (pl hogyha rosszul teljesít az egyetemen, azt annak tudják be hogy rám pocsékolta az idejét és többet nincs mit keressen náluk). "

Áruld már el, hogyan tudnak a szulei egy 20 éves, tehát felnőtt, hazas nőnek bármit is megtiltani?

10-es, dehogynem gyerek.

17 éves volt, amikor összejöttetek, most húsz. Papíron felnőtt, de érzelmileg nem (hiába állítod be úgy).

Én is szeretem a családomat, mégis keményen meghúzom a határaimat, pl amikor belém állnak (hajlamosak) akkor felállok, hazamegyek, nem hallgatom az agymenésüket.

De amikor a páromat kezdték ki, akkor hónapokon keresztül nem beszéltem velük (nem sértődésből, hanem mert nekem nem fér bele, hogy ok nélkül támadják és szidják azt, akit szeretek - főleg, hogy nem ismerik).

A feleséged manipulálható gyerek. Pont.

36-os, úgy, hogy csak papíron felnőtt, egyébként meg simán azt csinálja, amit a szülők parancsolnak.

Nem nőtt fel, nem vált le, nem tudja a helyén kezelni az érzelmi zsarolást, nem áll ki a férjéért, stb.

A pasi ismételgetheti, hogy a nője felnőtt, de amíg anyu-apu ugráltatja őt, ő meg pattan nekik, addig nem felnőtt.