Miért társadalmi elvárás még mindig,hogy a nő csináljon mindent otthon, természetesen munka mellett?

Érdeklődtek páran privátban, így úgy döntöttem mégis bemásolom a saját pazichoanalízisem, a szakértők és a világban szétnézésem alapján a dolgok gyökerét az én értelmezésemben, amivel természetesen nem kell egyetérteni, mert mindenki másképp látja a világot. Ha ezzel csak egy embernek segítek, már jobb hely lesz

világ. Azért nem fogok felelősséget vállalni, hogy ki hogyan értelmezi. Az már az olvasó önismereti munkája.

Az üzenet:

Szia!

Na hol is kezdjem

A magyar társadalomban 85-90%-ban diszfunkcionálisak a családok.

Évtizedek óta be vannak rögzülve a minták a férfi és női szerepekről, és hiába fejlett már teljesen a társadalom, valahogy ezt még mindig nem hajlandó rengeteg ember elengedni, nem akarnak nyitni.

Nagy, erősnek tűnő apa és férfikép, aki tudja hogy vannak a dolgok, megmondja merre hány méter. Diktál. Csodáljuk, mert erőt sugároz.

És a női képek a bólogató, kiszolgálószemélyzet anyák, nők. Akik úgy lettek szocialozálva, hogy akkor kapnak elismerést, szeretetet, akkor lesznek fontosak, ha mindennap főtt étel, meg ragyogó tisztaság várja szegény embert. Hiszen máshoz akkor nem értettek, mert nem is volt rá szükség, elég volt a férfinek megkeresni a betevőt. De a mostani világ már annyira el van anyagiasodva, hogy kell a nő fizetése is a megélhetéshez. A gondolkodás viszont ugyanolyan maradt, mert a pénzhajhászással az empátia egyenes arányban csökkent a másik iránt. Nincs szeretetteljes kommunikáció, nincs időnk, akaratunk, agyi kapacitásunk, hogy minden érzékszervünkkel meghallgassuk a társunk problémáit.

Ezért alakulnak ki személyiségzavarok, megfelelési kényszer, a nőknél óriási önbizalomhiány, határok meghúzására való képtelenség, mert a nagy férfiképnek nem mernek nemet mondani. Mert akkor nem fogják őket szeretni. Meg az örökös gondolattorzítások, hogy "mit fognak gondolni mások", ha nem én porszívózok. Inkább megcsinálom, mert megszólnak. De csak azok szólnak meg esetleg, akik ugyanígy élnek. Aki normális, az nem.

Sajnos a kitaposott agyi ösvényt, a mintát nagyon nehéz egymagunkban felülírni. Nincs hozzá sok esetben támogató közeg, mert más is így él. Pedig ez nem élet, csak út a saját poklunkba.

Minden más fontosabb attól, hogy egymás felé forduljunk. A nagy ház 5 szobával, az új autó, a magántanár, az új iPhone, az évi 2 tengerparti nyaralás, 3 wellness.

Csupaszon születünk, úgy is halunk. Gundel Takács Gábor mondta, annyira megjegyeztem. A sírunk felett nem azt fogják mondani, mikor emlékeznek, hogy Mercedesünk volt, meg jártunk a Seychelle szigeteken, hanem hogy milyen emberek voltunk.

A társ is két kézzel, két lábbal, aggyal jött a világra jó esetben, nincs szellemi fogyatékossága, nem debil. Tehát semmilyen eszközbeli hiányossága nincs, hogy megfogja a porszívót, vagy főzzön egy ebédet. De mi, nők önszántunkból debilizáljuk, mert azt tanultuk, hogy csak mi tudunk takarítani, meg főzni. Ők meg azt, hogy ez a dolgunk. Ezeket a falakat bontja le a pszichoanalízis, amire nem érett meg a társadalom jelentős része. Nem is fog.

Nézzük meg a politikát. Miért Orbán? Mert erőt sugároz, megmondó apakép, tudja, odacsap. Mi meg csodáljuk, hogy igen. Nem lázadozunk, mert ugyanolyan diktatúra van, mint a családokban. A diktatúra leveszi a terhet a vállunkról. Minek döntsünk, ha úgyse tudunk. Megszoktuk a bántást.

Nem fog változni a helyzet, ha mi nem változtatunk. Senkit nem kell semmiért okolni, és nem fogja helyettünk megoldani. Nem lehet megúszni gyakori kérdésekkel a saját magunkba fektetett pszichés munkát. Aki ide ír ki kérdést, az azt várja, hogy pontokba szedve írjunk receptet az élethez. Én is vártam. Nincs :)

"javasolhatja, hogy házasodjanak össze, vagy megkérdezheti, hogy a férfi nem akar-e. "

Ez nagyon szánalmas, szerintem!

És a ffinál pont ellenkező hatást érhet el vele, mert egy pasi sem szereti, ha a nő ráerőlteti magát vagy kényszert kelt benne.

Ennek természetesnek kellene jönnie és kellemes meglepetésnek, amikor a ffi megkéri szeretett nője kezét!

"Változnak az idők, ez már nem patriarchális társadalom."

Valóban nem! Mert ez már egy felborult társadalom..

A nők ffi szerepeket akarnak vagy nem akarnak, de rákényszerülnek, a ffiak meg nem akarnak női szerepeket.

Ezért aztán mindketten boldogtalanok!

77:

Ha egy ffi házasodni akar, akkor házasodik magától is és nem kell tőle megkérdezni, pláne nem javasolni neki! :D

- Drágám! Akarsz házasodni?

- Szerintem még várjunk vele. Tudod, hogy szeretlek, de még nincs itt az ideje, túl korainak tartom, nincs rá pénz, majd ha saját lakásunk lesz, majd ha végeztem ezzel a nagyszabású melóval etc..

(Jelentése: még nem akarok, talán majd ha találok nálad jobbat.)

"megváltoztak a női és férfi szerepek"

Na, és pont ez minden baj forrása!

Nyilván akadnak boldog kivételek, de a társadalom egészét nézve szerintem több a dolgozó boldogtalan nő, mint az elégedett.

Máskülönben nem tartanánk itt....