Miért társadalmi elvárás még mindig,hogy a nő csináljon mindent otthon, természetesen munka mellett?

""hogy láttad? Elmosogattam"

De nem lekezelően ,hanem lelkesen,hogy lássa örülök, hogy segített"

Segített? Miért, ő nem ott lakik? Nem használ ő is tányérokat, csak te?

Zsák a foltját helyzet, szerintem, ha te is úgy állsz hozzá, hogy ő "segít". Ez az ő dolga is.

Nálunk is vannak a háztartásban gondok a férjemmel, mert ő egy elkényeztetett kölyök volt a családban, és nehezére esik még így harmincas éveiben is a kötelességeket a helyén kezelni, mert amíg a szüleivel élt, nem voltak ilyenjei. De tudja, hogy ez nem normális, és igyekszik, csak sok minden nem jut eszébe magától. És a büdös életben nem gondolná úgy, hogy ez az én dolgom, csak mert más van a lábam között, mint neki.

Szerintem is menjetek valami terápiára, mert mindkettőtökkel gondok vannak.

Bírom ezt amikor az emberek a 100%-ban saját döntésüket és felelősségüket igyekeznek a "társadalmi elvárásra" hárítani.

Pedig nem a társadalom tehet róla, hogy ők egy lusta prolival tervezik a jövőt.

Én mindig azon gondolkozom el, hogy ismerek normális férfiakat, magamat is annak tartom.

Van saját lakásuk, egzisztenciájuk, biztos munkahelyük, jövőjük. De nem vonzó a külsejük és nem "izgalmasak" ezért egy nőnek sem kellenek. Bezzeg az ilyen majmok mellett kitartanak a ők még akkor is ha ehhez nélkülöző rabszolgasorsot kell választaniuk mert hát "álom férfival" van dolguk...

Kérdező, én értem mikor azt írtad, hogy egyébbként minden másban rendben van a párod, van ilyen, persze. Amíg minden a medrében folyik.. Miért mondom ezt? Elmondom az én sztorim.

Én olyan családból származom, ahol a férfi szava a döntő. Mindig is lázadó természet voltam, ezért engem nem lehetett ezzel lenyomni, de minden harcom kemény volt emiatt. Szeretem a családom, szeretetet kaptam, ezért alig tűnt fel, hogy ez amúgy nem egészen normális, de vidéken sokszor ez a módi.

Apám nagyon jó ember, nyugodt természet volt mindig, jó kapcsolatunk van vele. Apás lány voltam mindig is. Édesanyám hiába volt egy erős jellem, kötelességének érezte kiszolgálni a családot, majd csak a férfiakat, mikor én felnőttem. Sosem esett ez jól, hogy én mindent szépen elpakolok, megcsinálok, de apám és a bátyám elé az étel is le van rakva. Konkrétan, nem túlzok. Kezdtek otthon gondok lenni. Anyám besokalt már a dolgoktól, elfáradt, egy bizonyos kor felett nem bírta úgy. Egyedül én segítettem neki, de elköltöztem egyetemre. Itt hozzá kell tenni, hogy mi házban élünk és a férfiak kint dolgoztak a kertben, udvarban, garázsban. Néha hazalátogatok, aztán egyik alkalommal elpattant a húr. Apám hazaért este ittasan, előtte soha(!) nem volt ittas. Majd egyszer csak tesómmal csörömpölések és törések hallunk, majd kiabálást. Nehéz volna végig leírnom, nem szívesen tenném, a lényeg, hogy kezet emelt anyára - most enyhén röviden kifejezve - és mi szemtanúi voltunk. A kiabálás tárgya az volt, hogy megint nincs rend, erre kellett hazajönnie.. Másnap leültünk beszélgetni. Apának hónapok óta nagyon komoly gondjai voltak (nem csadádi) és elpattant nála valami. Mind sírtunk mikor beszéltünk. Noha soha nem tudtam volna haragudni, VISZONT ezt vedd figyelmeztetésnek!! Lehet, hogy minden másban példaértékű, mint az én apám is, mert ránk egy rossz szava nem volt és imádja a gyerekeit, de ha elpattan valami nagyon el tud durvulni ez a helyzet... Ha nem intézitek idejében ezt a felosztást, késő lesz.

Én párommal mindent egyenlően osztok fel, de annyira belém lett ez nevelve, hogy sokszor magamra kell szóljak, ha épp nincs minden nap csillogó rend. Nem lehet, nem teheted ezt magaddal, mert nem háztartásbeli vagy, dolgozol ugyanúgy. Ne érezd rosszul magad, tanulja meg, hogy ez így van rendjén, munkamegosztás van.

Szerintem is küldő segítséggel üljetek le ezt megbeszélni. Sajnálom, hogy anno mi nem így tettünk, sok szenvedést okoz. De igazából nem tudom, hogy lehet valakit “áthuzalozni”. Az a baj, hogy nálam is nehéz nem zsigerinek lenni, mert apám semmi házimunkát nem végzett, mindent anyám csinált négy gyerekkel, még azután is, hogy munkahelyre ment vissza dolgozni (mert előtt is dolgozott, csak otthon).

És nálunk is a férjem teátrálisan be szokta mutatni, ha valamit elvégzett a háztartásban.

Hát én nem tudom.

Most amúgy ha a férfi nehéz fizikai munkát végez akkor igenis tessék örülni ha fel mosogat.

Én mondjuk vettem egy mosogatógépet.

Ha nincs a feleségemnek ideje akkor bedobálom én.

Nálunk ez annyira nem téma.

Amikor leégett az elektromos hálózat én se pampogtam neki, hogy de munkamegosztás van tessék szépen áthúzni a kábelt, hanem megcsináltam.

Vizet szerelni sem kellett neki, vagy betonozni sem.

A mosást azt nem is szereti ha én piszkálom.

Azért a mai világban bedobni egyik gépből a másikba az nem olyan mint a patakban mosni XD.

Főzni általában én szoktam.

Ezekről azért lehet beszélni.