Vannak köztünk olyanok, aki haragszanak a testvéreikre? Pl. Múltbéli sérelmek. Akad olyan is, akik 1 életen át nem beszélnek egymással?

Már leírtam egyszer:

Apám (ill. mi is) is a bátyját.

Nem beszélnek (beszélünk), szándékosan elkerüljük egymást, kb. 8 éve nem láttam szerencsére.

A bátyja egy sunyi pénzéhes alak, egyszer rokonoknak el is mondta, hogy minden vágya hogy kitúrhassa az örökségből apámat, de ez nem az első és utolsó húzása volt, eladta a családi nyaralót, pitiáner pénzért a haverjának, az összes pénzt megtartotta, merthogy vesz majd másikat, vett magának egy házat, már nem Mo-n él, mert közben több milliós adósságot csinált, amiért a nagyszüleimet zaklatják, próbálták elárverezni az Ő házukat és hasonlók. Mindig Ő volt a család fekete báránya, gonoszkodó volt mindig is, kiskoruktól kezdve, nem írok részletes példákat, kurv@zott, az első feleségét akit csak azért vett el mert teherbe ejtett részegen verte rendszeresen, a gyerekkel azóta se foglalkozik, apám elleni dolgai miatt a nagyszüleimmel is sokáig haragba volt.

A nagymamámnak ennek ellenére, még mindig a szent fiacskája, mintha semmi rosszat nem tett volna soha, a kibékülésüket is Ő kezdeményezte.

Ezt a választ te írtad.

A válasz írója 77%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 01-24 22:36

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__csaladfa_..

Ők egy életen át nem beszélnek egymással és mi sem, szerencsére, én sem vagyok kíváncsi a bátyjára, mert egy barom.

Én haragszom...Na jó nem olyan "életem végéig nem beszélek vele",de azért haragszom rá.Azért,mert anyumék előtt tárgylja ki a fiú ügyeimet,holott én anno soha sem durrogtam bele az ő csajozós dolgaiba,pedig lett volna mit mesélnem anyuméknak.Állandóan szivat az ilyen dolgaival.Szóval most utálom.

16L

Én sem állok szóba a testvéreimmel. Ill csak kettővel.

Mikor kiderült hogy terhes vagyok, a bátyám megüzente a nővéremnek, aki részegen felhívott, közölte, hogy én egy idióta p. vagyok, azonnal vetessem el a babát, hülye vagyok még hozzá, stb. Utána két hétig mindennap ugyanilyen állapotban felkívott, hogy megbeszéltem-e már a nőgyógyásszal, hogy elvetetem. Mikor Leordítottam, hogy nem fogom elvetetni, kijelentette, hogy ő nem neveli majd fel, mikor engem alkalmatlannak találnak a gyereknevelésre, és ha tényleg megtartom többé nem áll szóba velem. Fél éves a lányom, még képen sem mutattam meg neki. A bátyám látta, mikor hazamentünk, de ennyi.

A bátyám bűne annyi, hogy szerinte én csak ingyenélősködök a férjemen, miközben ő 27 évesen otthon hereverézik, és az ínhüvelygyulladásos csuklójú anyukám kint hasogatja a fát.

Igen. Anyámnak két fia van, nekem viszont csak egy bátyám. Anyám kisebbik fiát már nem nevezem testvéremnek. Nem jöhet hozzánk, én sem megyek hozzá. Nem beszélek vele, nincs ismerősként jelölve a közösségi portálokon sem. Számomra ő nem létezik.

Ennek sok oka van. Pár szóban csak annyit írnék, hogy olyan ember, aki teljesen antiszociális, és akivel életveszélyes egy fedél alatt tartózkodni. Gyakran őrjöng, drogozik, iszik, szteroidokat szed, és nem érdekli, hogy az őrjöngésével kit rémít halálra. Több lehetőséget kapott már tőlem, mindig visszaélt vele. Befogadtam, amikor nem volt lakása, "hálából" pokollá tette az életemet, úgy mentem érettségizni, hogy előző éjjel még a szomszédban ültem a teraszon, mert nem mertem hazamenni, mivel azzal fenyegetett, hogy megöl. Legutóbb a saját egy éves gyermekem előtt kezdett el őrjöngeni, a saját lakásomban, ahová aludni jött, de még arra sem volt képes, hogy ezen az egy napon ne drogozzon, ne igyon. Itt telt be a pohár. Én a gyerekemért vagyok felelős, nem egy felnőtt emberért. Így megtagadtam őt, és ezt már többé nem tudja megváltoztatni.

Olyan családi rendezvényekre nem járunk, ahol ő ott lehet. Sosem venném fel neki a telefont. A vele kapcsolatos hírekre sem vagyok kíváncsi. Anyám foglalkozik vele, segíti anyagilag, látogatja. Az ő dolga, hiszen neki a gyereke. Én viszont hamarabb segítenék egy idegenen, mint rajta... Soha többé nem akarom látni.

Apukám összeveszett anno a családjával.A fivérei alkoholisták voltak, nem bírt a családdal maradni, nem bírta nézni, hogy a szülőket a kényük kedvük szerint irányítják.Amikor meghalt apukája, kibékültek, ez pedig nagy szó, mert anyumék esküvőjére se jöttek el, sőt soha nem ismertem a papámat.

Én haragszom a húgomra, nem tudok mint tenni.Kikészíti anyut, aki meg csak lohol utána a szeretetért.17 éves még csak a tesóm, de olyanokat vág anyumhoz "gyűlöllek, utállak, d.g.lnél meg..."apró hülyeségek miatt, egyszerűen kiállhatatlan,anyuék meg mindet megadnak neki, hogy béke legyen...egyszerűen nem bírom nézni.

23l

Sziasztok!

Nálunk Édesanyámmal és a Testvérével történt meg az esemény.

A Testvére irigységből nem beszél Anyukámmal.:(

Utolsó vagyok!:)

Ők már kb. egy éve nem beszélnek; csupán köszönés(?),Anya Testvére részéről ez annyit tesz: Hello!

Kiskorukban sem jöttek ki jól, sokszor hergelte Anyut, pl. olyannal, hogy éjjelig olvasott lámpafénynél, pedig Anyu állandóan megkérte, hogy oltsa le a lámpát!Nem tudott aludni Anyu lámpafénynél. én sem igazán tudok.:)