A 13 éves fiam súlyosan meglopott, mit gondoljak ezek után?

előző oldal 21:52 (azt hiszem):

nekünk annak idején (most 26 vagyok) nem volt általános iskolában mobilunk (senkinek, a tehetősebbeknek sem), az első mobiltelefonomat saját fizetésből vettem, szüleim soha még csak feltöltőkártyát sem vettek rá, mert azt mondták, ez az én szórakozásom, keressem meg rá a pénzt. Igazuk volt. Mi akkor még papírból gyúrt focilabdával fociztunk a sulifolyosón, normális ruhákban jártunk, beszélgettünk szünetekben. Ma ez szerintem már nem így van, a gyerekek még csak nem is beszélgetnek egymással, nem hogy közösen játszanának a folyosón...

Mellesleg - nem értem, mi szüksége van egy 13 éves gyereknek laptopra, én a sajátomat tavaly (!) vettem, mert akkor tudtam félretenni annyi pénzt, hogy megvehessem. De eszembe nem jutott volna soha, hogy ellopjam bárkitől is (pedig a munkahelyemen is pénzzel dolgozom, a pénzforgás nem mindig ellenőrizhető, de soha egyetlen eurót sem tennék el).

S az is igaz, hogy a mi korosztályunk akkor még nyári munkával kereste meg az extra költőpénzt, nem anyu és apu fizetéséből.

26/N

Kedves válaszoló aki tavaly vett laptotpot!

Azért a mai világban ez is túlzás :D Én nem tudnék élni laptop nélkül, hiszen most fogok diplomázni! Kell a vizsga/tantárgyfelvételhez, diplomamunkához, álláskereséshez, ma már az egész életem a gépemen van kb. Persze én 17 éves koromban kaptam szülinapra/karácsonyra, szóval egy év minden ünnepére összevonva, viszont nekünk soha nem volt asztali gépünk, nekem a laptopom volt a legeslegelső gép amivel kapcsolatba kerültem otthon, mindezt 17 évesen.

A mobil viszont fontos sztem, mert a szülők nyugodtak ha bármikor felhívhatják a gyereküket. Pl edzés, tábor, kirándulás, délután ha eldumálja a haverokkal az időt és nem tudják hol a gyerek. Persze túléltük mi is ezek nélkül, de a szülőknek jó ha van a gyereknél mobil. Nekünk nem volt, anyám mégis vett az öcsémnek (ok egy tök alap valami!!!) h elérje, és nyugodt lehessen. Ez rendben van szerintem, a hisztiző 12 éves kevéssé...

Én mindkét diplomamunkámat a kollégium számítógéptermében írtam, illetve ahol épp tudtam (igaz, ott nincsenek olyan nyugodt körülmények, mint saját szobában, de nem én voltam az egyetlen, aki a beadandóját, dipdoliját ott készítette).

Általános iskolában nem volt szükségem telefonra, mivel kis községben laktam, mindenki ismert mindenkit, nem kellett rettegni, hogy eltűnök :) és engem még úgy neveltek, hogy szóljak, ha elmegyek otthonról, s hol leszek, mire érek kb haza.

Gimiben a kollégiumban hangosbemondón mondták be, ha keresték az embert telefonon, akkor ez így működött. Senkinek nem volt ez furcsa, sőt akinek volt akkor mobilja (én kb 17 évesen vettem nyári fizetésből), azt is a portán hívták, mert olyanok voltak akkor még a tarifák.

Egyetemen pedig - volt minden szobában telefon, el tudott érni, aki akart (volt két szobatársam, akit rendszeresen ott hívtak). A koliban és a suli főépületében is volt számítógépterem, és mindig tömve volt. Szóval ki lehet bírni gép nélkül, persze kevésbé kényelmes, mintha volna sajátod, de a dipdolit is meg lehet írni teremgépen.

Most egyébként, hogy nekem is van, közben eszembe jut, hogy nehezebb lenne az élet, ha nem volna, mert így másodpercek alatt elérhetővé válik bármely, számomra fontos információ, de amíg nem volt, fel sem merült bennem, hogy hiányzik. Mindenkinek, ahogy megszokta.

ezt az előző válaszadónak (is) írtam

a tavalyi laptopos

Aki azt írta, hogy szeretethiány, az vajon ezt honnan veszi? Lehet, hogy aki gürizik, hogy ne rúgják ki, vagy túl sokat dolgozik a magas beosztása miatt, az nem tud annyi időt tölteni a gyerekével, mint szeretne, de attól még biztos, hogy a gyerek szeretethiányos.

Vélemény: mondd el a fiadnak, hogy mennyire csalódtál benne, és hogy visszanyerje a bizalmadat, rendesen kell viselkednie. Munka, szobafogság, gép visszavétele jó ötlet. A kedvezmények (új cuccok) megvonása is. Érezze, hogy rosszat tett és kérjen bocsánatot. Hibáztathatod magadat, de ez nem old meg semmit. A gyerekek ebben a korban eléggé nehezen nyílnak meg és jobban hallgatnak a kortársakra, mint a szülőkre. És sajnos a legjobb családban is előfordul egy nagy hiba a gyerek részéről, jó esetben csak egyszer. Tanuljon belőle, hogy ezt nem nézitek el, ez a lényeg.