Kit szeretsz jobban: a házastársad vagy a gyereked?

74 % téged szét fognak itt tépni az ősanyák.

Sokan sajnos belefulladnak a gyerekükbe,elfelejtik hogy nem csak anyák,aztán nem értik a férjük miért megy máshová.

mark86

igazad van,de megnézném hogy ha napi 24 órában egyedül kínlódna egy férfi a gyerekkel mibe fulladna bele.

nem lehet könnyű fitt,üde,fiatalos bombázó mintafeleségnek lenni 1-2 kisgyerekkel a nyakukon. persze ha már nagyobbak az más tészta,de sok férfi elvárja hogy a felesége ugyan az maradjon mint szülés előtt és ez kizárt dolog szerintem. nem kötözködés,mert vannak feleségek akik tényleg túlzásba viszik csak mondom.

mark86

00:10-nek ment.

74% 0:06 vagyok.

Nagyon sokat gondolkodtam a válaszon.

Hadd kezdjem azzal, hogy a gyerekeimért képes lennék meghalni. Vagy ha (ne adja Isten) megh*lna (ki sem merem írni) valamelyik, akkor én abba belepusztulnék.

De ha a férjemmel történne ugyanez, akkor nem, bár biztos belerokkannék lelkileg.

Ez valószínűleg az anyai ösztön miatt van, és amiatt, hogy egy élettársat túlélni természetes, míg a gyereket túlélni nem az.

Mégis a férjemet "mélyebben" szeretem. Nem jobban, de ragaszkodóbban.

Vele régebb óta vagyok együtt, több mindenen mentünk át, egyenrangúak vagyunk a házasságban. (A gyerek nem egyenrangú az anyával.) A férjemmel lelki társak vagyunk, hiszen mindent meg tudunk beszélni, és minden gondot meg tudunk közösen oldani. A gyerekek ugyen elmondanak mindent, de ez egyoldalú. Nyilván nem traktálom őket az én gondjaimmal, ami legtöbbször nem is gyereknek való. Továbbá én oldom meg az ő gondjaikat és nem fordítva. (Tudom, ez majd változik, amikor majd ők etetnek meg pelenkáznak engem.)

Persze ez nem panasz :) hiszen a gyerekek legyenek gyerekek, az anyának meg az a dolga, hogy segítse, nevelje őket.

Csak azt akartam kidomborítani, hogy a férjemmel mitől mélyebb a kapcsolatunk.

Te jó ég! Vissza sem olvasom, hogy miket írtam. Ha valaki érti, és megérti, annak gratula! ;)