Mit tegyek ha úgy gondolom, hogy a nevelőapám meg akar ölni?

sajnos így igaz ahogy van. Jelenleg, felvételizni szeretnék az Egyetemre (pótfelvételin), ha felveszenk, akkor megyek ott albiba vagy kollégiumba, és dolgozni is fogok mellette. Eddig nem laktam itthon, mert olyan iskolát kellett választanom, ami messze volt, és ezért éveken át kollégiumban laktam. De ahogy vége lett a suliknak, és haza kellett jönnöm, újra eldurvult a helyzet. Hát igen, sajnos tudom jól, hogy nincs igazi családom. Apám anyámat pont azért hagyta el, mert fiatalok voltak, és anyu meg akart tartani. 16 évesen én kerestem fel az apámat pusztán kíváncsiságból. Azóta neki van már családja, és 2 gyereke. Most úgy tűnik, meg kell várnom a szeptembert, hogy kiderüljön felvesznek-e, ha igen, akkor remélem megoldódik ez a helyzet, muszáj lesz foggal, körömmel, de talpon maradnom egyedül. Egyébként nem vagyok munkakerülő típus, amíg iskolába jártam, a suli mellett is dolgoztam, igaz nem volt valami őrjítően jó fizetésem, de legalább volt valamennyi. Csak a sulinak vége lett, koleszt el kellett hagyni, és megpróbáltam munkát keresni (rendeset, nem alkalmi és diákmunkát).

De persze nem szeretném feladni azt sem, amit tanulni, csinálni szeretnék, ezért lenne nagyon jó, ha sikerülne az Egyetem. Nehéz helyzet most ami van, mert várni kell, hogy kiderüljön merre fogok tudni tudni lépni, addig pedig kiokoskodom, mit tehetnék. Ezért is írtam itt, hátha valaki tudna tanácsokat adni. Mivel névtelenül lehet itt írni, csak nem lehet belőle baj. Ugyanis a "szüleim" kifejezetten felhívták a figyelmemet arra, hogy meg ne próbáljam másoknak elmondani, hogy mi megy itthon. Kifelé azt kell mutatni, hogy minden szép és jó. Bár sztem a szomszédok úgyis tudják mik vannak, szerintem áthallatszik.

azt, hogy anyu meg miért nem áll ki mellettem szintén hosszú történet. Igazából régen ő maga is nagyon rossz helyzetbe került, pont miattam. Az ő szülei sem támogatták őt, egyedül maradt, velem (kisbabaként). Ez a pasas viszont sokat segített neki akkoriban. 1-2 év, és oda is költözött. azóta ő lett a családban a férfi, a nevelőapám. Anyám azzal indokolja, hogy nem akar a konfliktusainkba belekeveredni, hogy fél hogy elveszíti őt, és újra egyedül marad, pláne, hogy én is lassan el fogok indulni a pályámon. Szóval állandóan belekényszerítettek egyoldalú kompromisszumokba. Egyébként akartak közös gyereket is összerakni, de nem jött össze, mert születésem után valami gubanc lett anyunál, és később kiderült, nem lehet több gyereke.

Azt, hogy miért viselkedik így velem a nevelőapám egyáltalán nem értem, soha nem is értettem.

hát... csak tudod nem mindegy az sem hogy így kellett felnőnöm.

meg az hogy most ez a helyzet van, hogy nem igazán tudok előre tervezni, mert azt csak a jó isten tudja, fel fognak-e venni, vagy utána mi lesz. Azt már biztosan tudom, hogy itt nem maradhatok, és nagyon köszönöm a sok kommentet, nem számítottam rá, hogy ennyien fognak válaszolni, és próbálnak segítő válaszokat adni!

Köszönöm.