Nem fogom bírni az egyetemet. Szüleimet hogy csillapítsam le? És mit csináljak ezek után az életemmel?

Amúgy annak aki a szüleidet sajnálja üzenem, h NEM KELL!

Ez legalább annyira az ő hibájuk mint a tied, amikor én felvételi előtt álltam kb 200x átbeszéltem anyámmal, h hova, milyen szakra, miért ez, mit tudok majd vele kezdeni, körbekérdezte a kollégáit h van-e jövője a zsaknak stb. Egy gondos szülő ezt megcsinálja.

ha a szüleid felteszik ezeket a kérdéseket, máris kibukott vna h semmi keresnivalód itt! Szóval nem kell lehajtott fejjel járnod, ők is sarasak bőven...

Egy korábbi válaszoló vagyok.

Ne legyél elkeseredve. Az biztos, hogy nem könnyű kitalálni ennyi idősen, hogy mi legyél, hiszen a gimiben még csak hasonló óráid sincsenek, mint amilyenek egyetemen/fősulin lesznek, tehát nincsen semmilyen támpontod. Az iskolalátogatások meg nyílt napok pedig túl sokat nem érnek. Szóval nagyon nehéz. Én annó úgy indultam neki, hogy mi az, ami tutira nem akarok lenni. Aztán átgondoltam mi az a két tantárgy, amit a legjobban szeretek, és amiből emelt szintűzni is fogok tudni, aztán megnéztem ezek hova kellenek. Így elég sok szakot kilőttem. Maradtak a gazdaságtudományi szakok. Fel is vettek, el is kezdtem. Szörnyen utáltam az elején, száraz volt, unalmas volt, hiszen azelőtt sosem tanultam semmiféle közgázos tárgyat. De egy év után, mikor már az alapozó tárgyakon túl voltunk, és végre a szaktárgyak következtek, hirtelen máshogyan kezdtem látni. Az addigi unalmas maszlag összeállt a fejemben, és most már nagyon örülök, hogy ebbe az irányban mentem el.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szülői segítség és mindenféle elképzelés nélkül nagyon nehéz, de ha bejutsz valahova, próbáld ki magad, hátha megtetszik, vagy megszereted. Maradj egy félévet, tanulj, szerezz tapasztalatot. Ha nem tetszik, nem megy, akkor sem vesztettél semmit, hiszen már látod milyen a felsőfokú képzés, egy csomó ismeretet szereztél, sok infót a többi szakról, és a kövő felvételi időszakban ismét próbálkozhatsz.

Remélem sikerül.

22L