Ha pontozni kéne az anyukátok és a köztetek lévő viszonyt ti hány pontot adnátok rá 10-ből? (14/L)

10/9.

Időnként vannak veszekedéseink, sokszor kiakaszt, hogy nem vesz észre dolgokat, és ez engem bánt egy kicsit. Tegnap pl. családi kerti parti volt és mondta a rokonoknak, hogy jött haza és csodálkozott, hogy miért vannak elpakolva a cipők. Mondtam, hogy kitakarítottam a lakást, erre annyit mondott, hogy "jóhogy tegnap én is feltakarítottam az előszobát". Mondom ok, nehogy azt vedd észre, hogy az egész lakás tiszta és rend van. Erre ma délután mit csinált, feltakarította az előszobát.. :D

Meg időnként úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó nekik, de alapvetően ő világ legjobb anyukája és tudom, hogy nagyon szeret és bármit megtenne értünk, csak neki sem könnyű mindig, meg valljuk be, nekem se, néha tök apró dolgokon felhúzom magam, vagy éppen ő, és akkor már is veszekedés van..

De alapvetően nagyon szeretem és bármit megtennék érte, ahogyan ő is értem.:)

16/L

8-9

mert sokszor vitázunk, és nem lehetek vele őszinte, nem mutathatom ki ha nagyon szomorú vagyok.

9,5

Mi is sokszor összekapunk, néha ordítunk egymással, de egyikünk se tudná elképzelni mi lenne vele a másik nélkül, ő a legfőbb támaszom, akire mindig minden körülmények közt számíthatok és Ő is.

25 N

Én ezt két részre osztom, 1.amikor még otthon laktam velük(28 éves vagyok most), 2.jelenlegi helyzet.

Tehát mikor még velük laktam:

10/1-A folyamatos veszekedések miatt, az, hogy megütött, mikor 14 éves voltam( az más kérdés, hogy azonnal visszaadtam visszakézből szegénynek), és mindenbe belekötött, még az élő fába is.Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltunk beszélőviszonyban(ezt inkább iszonynak nevezném), és mert közölte velem,hogy utál, és csak apám miatt nem csinál jelenetet miattam,és csak miatta fog előtte úgy tenni, mintha szeretne engem.

A jelen: külön lakom már, és most a viszonyunk: 10/8. Elismertük, hogy két külön generáció vagyunk, és úgy a legjobb, ha külön vagyunk, és ebben teljes az egyetértés.

Már nem szoktunk veszekedni, mostmár igényli, hogy vele menjek el ide-oda, telefonon gyakran felhív, nem látok ellentéteket,sokszor kapok tőle meglepetéseket is:)

Mostmár viccesen mondani is szoktuk apámnak, hogy milyen szörnyű volt együttlakni,erre ő mindig meglepetten néz, és kérdi, hogy 'téééényleg?" Semmit nem tudott a köztünk dúló háborúról. Nem is akartuk, mert szívbeteg, két infarktussal,és egy agyvérzéssel a háta mögött. Az túl sok lett volna neki.

De megsúgom, hogy nagyon örülök, hogy külön lakom, és hogy egyáltalán megadatott ez nekem,nagyon szerencsésnek érzem magam!

Ma már azt hallgatom anyámtól(igazából ő a nevelőanyám), hogy a nagyanyám milyen elviselhetetlen, és gonosz ember, és hogy igazam volt abban, hogy ő sokkal elviselhetetlenebb, mint én. Tehát a viszonyunk nagyon sokat javult,szinte tökéletes.

10! Nézeteltérések meg a tökéletes kapcsolatokban is akadnak néha ezt nem kell elfejteni! :)

18/L