Saját nevét akarja adni a gyerekünknek, mit szóltok?

Ha erőszakosan kérte volna ezt a férjem tőlem, az nálam válóok lett volna. Nem szeretem az erőszakos rámtukmálást, semmiben. Beszélgetni szoktunk dolgokról, és megbeszéljük, hogy ő ezt SZERETNÉ, de ha én mást szeretnék, akkor legyen az. És fordítva is így van. Így általában az arany középutat szoktuk megtalálni.

Adj a babátoknak egy szép nevet, és legyen a második neve az apja neve. Így sem jó neki?

*nem neki kell megszülnie

Csajok, azért ez már az előtt is tudtuk, mielőtt megfogant volna a baba... Semmi köze ennek a nevéhez.

Ez nem üzlet, hogy én megszülöm, ezért én mondom meg, mi legyen a neve.

Normális kapcsolat feltételezi, hogy a szülők meg tudnak egyezni a gyerek nevében. Ennél azért lesz sokkal súlyosabb helyzet is, amikor döntést kell hoznotok, mi lesz akkor?

Nem hinném, hogy a kérdezőnek egyoldalúan kéne engednie és szó nélkül bólogatnia, de azt sem, hogy a férjének kéne engednie. Van kompromisszumos megoldás.

Amúgy meg... egyáltalán biztos, hogy fiú lesz? Mert ha lány lesz, elég hülyén hangzik egy Kovács Pista Gizella kombináció. :)

Ha lány lesz, tök feleslegesen balhéztok.

*Ha erőszakosan kérte volna ezt a férjem tőlem, az nálam válóok lett volna. Nem szeretem az erőszakos rámtukmálást, semmiben.

Hát jó hülye vagy, vagy minket nézel annak. Biztos elhiszem, hogy ha a férjed ragaszkodik ahhoz, hogy a gyereket róla nevezd el, te 4 hónpos terhesen elválsz tőle, és nevelgeted egyedül a közös gyereket.

*Beszélgetni szoktunk dolgokról, és megbeszéljük, hogy ő ezt SZERETNÉ, de ha én mást szeretnék, akkor legyen az.

Aha! De hol van ebben az arany középút? Zseniális megközelítés! Az lesz, amit te akarsz, addig, amíg azt akarod, amit én akarok. Hát a férjed elég messze van még az esélyegyenlőségtől...

Szerintem egyezzetek meg. Vagy az ő vezetéknevét kapja, és akkor te választhatod a keresztneved, vagy a te vezetéknevedet kapja, de az lesz a neve, ami neki.

Egyébként számomra is olyan predesztináció feeling-je van. Mintha a gyereket már formálgatni akarná, hogy milyen legyen.

ma 12:47

Hahó, azt nem a kérdező írta, te nézted össze a szezont a fazonnal...

A kórházban úgyis téged fognak megkérdezni, hogy mi legyen a gyerek neve, de meg azt a nevet mondod, amelyiket akarod.

A párod utána majd csak megnyugszik.

Pl. én totál félreértésből lettem Andrea. Anyuék nem egyeztek meg az uccsó pillanatig. Apám Andreét akart, anyu Emesét. Apám blöffölt, hogy őt már megkérdezték az osztályon, és Andreát mondott. Ez persze nem volt igaz. Mikor anyut megkérdezték mi legyen a nevem, azt hitte, hogy apu már döntött, csak nem jutott el az infó az adott nővékéig, így azt mondta "hát a férjem már mondta, hogy Andrea". A nővér nem vágta mi van, és így lettem Andi.

Ja, offoltam, bocs.

Alapvető probléma, hogy a kérdező egyik kommentjében a következő szó szerepel: gyermekEM-nek.

Senkinek nem tűnik fel, hogy gyermekÜNK-ről van szó????

Innentől már a név kérdés a legkevesebb.

Általában az ilyen hozzáállású nők gyarapítják a gyermektartásra váró egyedül álló anyukák sorát. valaki jól írta, hogy beszélgetés, megegyezés, kompromisszum ezek a kulcsszavak.