Nagyanyám ápolását cca 2 év után szeretném abbahagyni, és szeretném ha szociális otthonba menne. A probléma viszont az, hogy ő nem akar elmenni, pedig gondozásra szorul. Mit lehet tenni?
Rajtam kivül nincs senkije,csak a fia,aki értelmi fogyatékos és vak,tehát az ő áolása is rám marad.
27/f
válasza:#21-nek.
Huhhh,te aztán kimondtad a lényeget,bárki is vagy!Sajnos a mi sztorink nagyon hosszú és egyre bonyolultabb.
Valóban ő azt hiszi (szeretné)hogy én azért vagyok itt hogy lessem minden mozdulatát,ami valamilyen szinten igaz is,csak már mindent eltúloz.Tudom hogy önző,és tudom hogy nem kellett volna eddig sem itt lennem,mert nem kötelezett rá senki.Csak ő,és a lelki terror amiben eddig tudott tartani.De most már nem érdekel.Csak annyit akarok,hogy ne legyen magára utalva,mert 1 hét alatt belehalna ha magára maradna a nagybátyámmal.Tudjam őket biztos helyen,hogy nyugodtan elkezdhessem végre az életem,de immár a barátnőmmel,aki 4 éve kitart mellettem.
Sőt,nektek megköszönve akik megerősítetek;-így ismeretlenül is; abban a hitemben,hogy jó az amibe belekezdtem,csak nem tudom,mi és főleg mikor lesz vége.
válasza:21-es vagyok
Akkor van vége, amikor TE véget vetsz neki. Vagy mikor mindkettő meghal. A két mondatot ne keverd össze, mert abból durva dolog jön ki. XD Na de viccet félretéve: csak és kizárólag TE, EGYMAGAD tudsz tenni az ügy érdekében. A nagyi nem fog, a szerencsétlen fia meg végképp - szegénykém gondolom nem is érti mi van. Fel kell állnod és elindulni, amíg még a barátnőd kitart melletted. (Minden tisztelet neki is!) Meg fogod gyűlölni így nem csak őket, de az életedet is. Elveszik az éveidet, amit SENKI nem tud visszaadni. Minden egyes nappal, amikor ápolod őket, közelebb kerülsz a saját végedhez, és minden egyes ilyen elvesztegetett napot sajnálni fogsz. Jó ember vagy. Sokat ápoltad őket, erődön felül. Neked is jogod van élni. Senkit nem bántasz azzal ha most elköszönsz és megmondod a nagyinak, hogy hiába vernyákol, fenyegetőzik, ordít, sír, tudomisén, Te azon az ajtón 1 hónap múlva végleg kisétálsz. Ha nem érti meg, így járt. De hidd el, ha rá lesz kényszerülve, mert Te következetesen meg is teszed, amivel "fenyegeted", be fog menni az otthonba. Vagy meghal. Ez a két lehetősége lesz, de nem a Te felelősséged efelől dönteni. SENKI nek hibáztathat ha elkezded az életet, ő meg "bosszúból" meghal. Felnőtt - gondolom beszámítható - ember. Önálló akarata, belátása szerint cselekszik, ha egyedül otthon marad és belehal. Nem kötelességed elcseszni az életed, mert SOHA nem kapod vissza sem azt a 2 évet, se ezt a napot.
Nem vagyok hidegvérű gyilkos egyébként, csak racionális.
válasza:Kedves utolsó!
te nem racionális vagy, hanem egy gerinctelen alak. Őszinte szívből kívánom, ha lesz gyermeked vagy unokád ugyanezt az elgondolást amit ide leírtál valósítsa meg veled.
Tudod vannak bizonyos dolgok az életben ( persze honnan is tudhatnád, olyan nagy élettapasztalat nem hiszem hogy van mögötted) amelybe bele kell születnünk ahhoz, hogy megértsük a miérteket!
#23
Az a durva,hogy pontosan leírtad azt,amit érzek.
Elvesztegetett idő,de nem azért mert velük voltam hanem azért mert ez kell hogy legyen a vége.Elvesztegett idő,mert nem békében válunk el.
De nem tudtam hogy egyedül maradok,ha ezt tudom,iskola után lelépek,akkor még élt Apám,itthon volt a nővérem,és a mama jól volt.
Akkor "nyugodtan" elmentem volna a magam útján,bár apám tönkrevágta volna a mamát,ha egyedül maradtak volna.
És valóban,ezt az időt nem adja vissza senki.
Agyilag nagyjából normális,bár már látszanak rajta a kor jelei,de szerintem kevés a teljesen ép 80 éves ember.
Döntőképes,el tudja mondani mit (nem)szeretne.
#24-es:
Szerintem #23-as nem gerinctelen,csak egyszerűen nyers.Meg lehet fogalmazni szebben is amit leírt,de a lényege ugyanaz.A második gondolatoddal egyetértek viszont.
Sok volt barátom elítélt,úgyszólván hülyének nézett,vagy néz a mai napig (nem tudom,mert VOLT barátaim),mert vállaltam mindezt.De nem értik.Kérdezik,mi van velem, ha nagy ritkán összefutok valamelyikkel.CSak annyit tudok mondani,hogy a mamával vagyok.S hogy nincs semmi különös.Nem akarom nekik ecsetelni hogy mekkora is a baj.Vagy hogy nekem min kell otthon keresztülmenni.Nekik meg az jön le,hogy ez hülye,és mit dekkol a mamával.Mert nem születtek bele pontosan ahogy leírtad.De ezt nem kívánom senkinek.És az a durva,hogy lehet hogy senki nem tud segíteni.Gyámhivatal az utolsó lehetőségem.
válasza:Ha ilyen leszek a gyerekeimmel, én magam fogom kérni őket, hogy lőjenek le. Mert ez nem normális.
Mégis mennyi idő az, ami után egy gyerek / unoka azt mondhatja, hogy elég, nem bírom tovább. Ezért vagy azért. Kérem az életem. Meddig "köteles" valaki lelkiismereti okokból kínlódni? Haláláig? A másik haláláig? Nem arról van itt szó, hogy a nagyit utcára dobja-e vagy nem, mert unja rakosgatni a hajhálóját a fürdőszobában. Hanem, hogy olyan megoldást találjanak, ami mindkettőjüknek jó. Nem csak a nagyinak, nem csak a gyereknek.
Legyünk őszinték: a nagyinak már több van hátra, mint előre. Nagy csodák már nem lesznek az életében. De egy 27 éves, fix kapcsolattal rendelkező férfinak? Aki SZERETETTEL van iránta, de már elég? Mennyire hosszú gerinc vagy nem is tudom mi kell ahhoz, hogy azt mondd egy életerős fiatalembernek: Nem, nincs jogod élni, köteles vagy ezt csinálni, amit mások mondanak, mert így illik.
Nem volt mindig ilyen a Mama.Az utóbbi kb 4-5 évben lett ilyen.Vagy előtte is ilyen volt,csak nem mutatta ki,nem volt rá oka.Valóban,szeretni nem elég.Kell,fontos,de kevés.
Nincs együttműködés,pedig mikor feladtam a melómat,hogy velük legyek,nem ezt beszéltük meg.
Mellettük nem bírtam volna még kétfelé felé szakadni.Most pedig már mellettük sem bírom.+munkát vállalni esélyem sincs,pedig nagyon kellene pénz is.(kinek nem...)
Mama azt hiszi hogy azért mert idős,bármit megtehet,s mindenki aki fiatalabb nála,az tudatlan,és hogy amit én kérek tőle azt figyelmen kívül hagyható.Az utolsó mondatod (#26-os)tipikusan Ő.
Jártál hasonló cipőben?Mert félelmetes hogy ennyire tudod ismeretlenül is,hogy mi a helyzet!
válasza:21,23,26-os vagyok
Nem, ilyen helyzetben még nem voltam, de ismerem az emberek észjárását, és hogy mivel zsarolnak másokat. A konvencióknak való megfelelési vágy hatalmas kényszer (anyunak, majd az óvónéninek, majd a gyönyörű Sárinak a gimiben stb.), ezért imádnak elővenni vele. Hogy ezt illik, meg kötelesség meg blabla. Aztán ha megkérdőjelezed, látod, jön rögtön, hogy gerinctelen vagy.
Lényeg a lényeg, hogy igenis mondd meg a mamának, hogy ez így nem megy tovább. Nem megy. Nem vitatéma, meg miért nem, meg szövegelés, hanem nem és kész. Nézz ki neki egy helyet, ami valóban úgy érzed hogy jó, és utaltasd be vagy tudomisén. Orvos is "kényszeríthet" szociális otthonba bárkit, kérdezz rá, hátha tud segíteni. Papámat egyszer egy időre bevitték, mert beteg volt és otthon nem hagyta magát ellátni, ezért tudom hogy van ilyen. Vagy legalábbis régebben (4-5 éve) volt. Ja és ha a "kényszerítés" durván hangzik hát sajnálom, de a mamának is jobb ha vele egykorúak között lehet, program van, történik valami, 0-24 ott egy orvos stb. Vagy maradjon otthon azt oldja meg. Te ennyit tudtál tenni érte, ennek most vége. Ámen.
válasza:#28-as:
Persze,megmondtam neki,hogy nem megy tovább,úgy csinál mintha ő tenne nekem szivességet.Mikor mondtam hogy egyedül fognak maradni,akkor jön a felháborodott hangnem,és arckifejezés.Majd a "jóvanmennyécsak" és "felneveltelek",meg az "ezt érdemlem én".
Erre visszakérdezek,hogy miért,én ezt?Erre már nincs válasza.De ami tuti hogy itthagyom.És a döntés legyen az övé (úgy ahogy leirtad te is)
Ha belemegy elvitetem otthonba,békében elválunk,a fia mellette lehet (ha megoldható)
Vagy otthon marad és magára lesz utalva szinte.
Kényszerből elvinni senkit nem lehet,csak ha bebizonyosodik róla,hogy cselekvőképtelen.
#29-nek:
Látod,Ő ilyen.Nekem is már saját gyerekem kellene nevelnem ennyi idősen,nem pedig őket "kiszolgálni".Ebben minden benne van.
Valóban,a saját gyermekemért bármit megtennék,de sokat megtettem a mamáékért is.Amig láttam értelmét.De már nincs értelme,ezért döntöttem így.Pedig borzasztó dolog,talán maga a felismerés a legrosszabb,hogy kiégtem,nem bírom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!