Szólt már rátok idegen a gyereketek viselkedése miatt?

Az én nagyobbik fiam értelmi fogyatékos és ráadásul hiperaktív is. Volt vagy 3 éves amikor egyszer december elején el kellett intéznünk a polgármesteri hivatalba valamit. A férjem felszaladt én még ott maradtam egyedül a 3 illetve akkor pár hónapos öccsével, megvártuk őt. A gyerek nagyon zokon vette, hogy az apja elment. Elkezdett toporzékolni. Próbáltam szép szóval megnyugtatni, de hasztalannak bizonyult. Éppen arra jött egy nénike. Annak rendje és módja szerint lehajolt a fiamhoz és szép lassan elkezdett hozzá beszélni. -Ide figyelj kisfiú! Nem sokára jön a Mikulás! (ekkor a gyerek hirtelen abba hagyta a raplit és nagy szemekkel a nénire bámult) majd a néni tovább folytatta: -De ha rossz leszel, nem fog neked semmit sem hozni! Nah a gyereknek sem kellett több, az arckifejezése hirtelen megváltozott és abban a pillantban az egyik kezével a néni szemüvegét, a másikkal pedig a botját tépte ki a kezéből. Hát én hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. A néni meg kiakadt, hogy milyen neveletlen ez a kölök! Amikor felocsúdtam alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam.

A másik sztori: A két fiammal elmentem bevásárolni. Nem volt nálam sok pénz , így nem tudtam volna megvenni azt amit a gyerek kinézett magának. Láttam rajta hogy nagy balhé fog mindjárt kitörni. Mindkét kezét lefogva próbáltam kivezetni a boltból. A bolt előtt viszont kiszabadult a kezem közül. Magából kikelve őrjöngött, a csizmáját lerúgta magáról.És ugyebár mindezt a járókelők előtt. Aki természetesen próbáltak tanácsokat adni. Erre a kisebbik gyerek aki akkor még óvódás volt megszólalt: Anyu! Ez olyan kellemetlen! Mindenki minket figyel! Vissza szóltam neki jó hangosan: Kisfiam! Ingyen cirkuszt nem mindennap látnak az emberek!

Szerencsére ezek a kirohanások mára lecsökkentek és kezelhetőbbé vált.

Mára már nem kisfiú! Már felnőtt! 19éves lesz!

Amúgy nem azért írtam le, hogy bárki is sajnálkozzon. Én már túl vagyok az önsajnálaton! :D Azóta jobban kezelem a kényes helyzeteket! Csak azért írtam le a történetünket mert szerintem is nagyon vicces volt ahogy a nénit lerendezte a gyerek, bár én akkor vissza fogtam a nevetésemet. Különben is senkinek nincs joga tanácsot osztogatnia a neveléssel kapcsolatosan mert nem tudhatja, hogy mi állhat a háttér mögött. A mi esetünkben a magas szerotonin szint a felelős a gyerek viselkedése miatt. Éppen ezért egy kívülálló másképp ítéli meg. Igazából nem tudok rájuk haragudni. Az élet viszont mindenki számára tartogathat meglepetéseket és akkor könnyen áteshetünk a ló másik oldalára.

Nekem is szóltak már be. Íme 2 emlékezetes történet:

Mikor Pestre költöztünk, először az 1. emeleten laktunk. Ahová ugye általában nem használja az ember a liftet. De mi eleinte minden alkalommal lifttel közlekedtünk, hiszen a gyerekeknek újdonság volt, és tetszett nekik nagyon. Pedig mire megvártuk néha, hogy a 10.-ről leérjen....... de nem baj, úgy voltunk vele majd megunják, és amúgy sem fizettünk kevesebb közös költséget, csak mert nem használtuk a liftet. Aztán egyszer már a liftben csuktam volna be az ajtót, mikor eszembe jutott valami amit a lakásban hagytam. Kiugrottam, és mondtam a gyerekeknek, hogy menjenek le nyugodtam. Ekkor a házmester meglátta őket, amint egyedül léptek ki, és lekapta őket a 10 körmükről. Persze rohantam le, és én meg a házmestert kaptam le a 10 körméről. Nem csináltak semmi rosszat, csak lementek azzal a nyomorék lifttel 1 emeletet. A házmester egy gyáva gané volt, aki úgy látta, kinyithatja a pofáját 2 kisgyereknek, csak mert éppen nem látja a szülőket. Soha senkinek nem szólt ha felnőtt is volt vele, de a gyerekekbe mindig belekötött.

A mozgólépcső is új dolog volt a gyerekeknek, ezért azt is mindig igénybe vettük. Fiam, mintha valami nagy csoda volna, mindent végigsimogatott rajta. Előtte persze szóltam neki, hogy a nagy piros gombokhoz nem szabad nyúlni. Meg is értette. Az egyik metróvégállomáson igyekeztünk a metróhoz, és ott olyan volt a mozgólépcső, hogy időnként megállt. Ha érzékelte, hogy valaki van rajta, persze újra elindult, ha nem, akkor szünetelt. Akkor is megtorpant egy pillanatra a lépcső. Mikor leértünk, akkor meg odajött egy nagydarab pasas, és nekiállt a 6 éves fiamnak, (ő is milyen bátor ugye ) Hogy ha még egyszer megnyomja a vészmegállítót, szilánkosra tördeli a kezét. Persze mondtam neki, hogy ha nem takarodik el a közelünkből a metró alá lököm. Akkor a fiam sírva mondta nekem, hogy esküszik, nem nyúlt oda. De nem hittem neki. Csak később jutott eszembe, hogy ez a lépcső bizony megáll időnként. Beláttam a hibám, és bocsánatot kértem. Igen, bocsánatot kértem a 6 éves fiamtól.

Közben eszembe jutott egy másik mozgólépcsős eset. Tatabányán voltunk, és vártunk a hazafele menő buszra. Sajna pont lekéstük az előzőt. A gyerekek unatkoztak, és fel-le mentek a mozgólépcsőn. Én nem mentem velük, csupán szemmel tartottam őket. A biztonsági őr odajött, és normál hangnemben szólt, hogy ezt nem kellene engedni nekik. Mivel nem bunkózott, és mert még igaza is volt, bocsánatot kértem, és összeszedtem a gyerkőcöket. Én is lehetek hibás.

Kérdező! Felfigyeltem egy válaszodra:

" A kérdező kommentje:

Nálunk az eladó b*szta le a gyerekeket a boltban, mert minden cipőt ledobáltak a polcról. Azt mondta nem mennek sehová ameddig vissza nem teszik :D"

Melyik megye, vagy város? Nagyon vicces és fontos okból kérdem... :D:D

23N

Hát én összekaptam egy gyerekkel Dechatlonban.

Nézegettem a sícipőket,erre egy hülyegyerek rollerrel körbe-körbe száguldozott,megállítottam rászóltam.Következő közben nekem vágott valami nehezebb labdát,következő közben,Úggggyyy de úgy kigáncsoltam sícipőmmel,hogy felszántotta a padlót olyan 5 méter hosszan :D:D:D

Sajnos kaptam egy arconütést az apjától,így most perelem.És nyerni fogok-ez tuti.A gáncsolás a videón is véletlennek látszik :D