Anyukák, ti otthon maradnátok háztartásbelinek, ha a férjetek jól keresne?

10.

Te ezt ugye nem gondolod komolyan? Nem dolgozol, és még ő kössön veled eltartási szerződést,hogy életed végéig így is legyen, mert mi van, ha elhagy? A múltkor volt egy kérdés,hogy mi hiányzik a mai nőkből, hát a válasz a te pár sorodban benne is van.

a, Keresel 4-6 órás állást.

b, Kitalálsz valamit, amit szeretsz csinálni, és megpróbálkozol vállalkozóként boldogulni vele.

c, Mérlegelsz, mert hiába leszel kipihent, ha közben nyűgös vagy a "semmittevéstől".

d, Nem akartok még egy babát? Mert akkor annak is eljöhet az ideje, nem?

Őszinte leszek: az én férjemnek olyan pozíciója, fizetése van, hogy ha úgy döntenék, hogy egész életemben otthon lógatom a lábam, akkor is kényelmesen, lemondások és különösebb problémák nélkül felnevelnénk mind a 4 (!) gyerekünket.

Csakhogy én sem vagyok ez a típus. Mióta a kisfiam bölcsibe jár (szeptember óta), én is dolgozom, és bár imádom a gyerekeimet, mégis egy örökkévalóságnak tűnt az a 6 év, amit otthon töltöttem velük, és nagyon örültem annak, hogy visszajöhettem a munkahelyemre (nekem is jó állásom van, kihívásokkal, sok előrelépési lehetőséggel, felelősséggel, nagyon szeretem).

Nem kérte soha a párom, hogy legyek háztartásbeli csak azért, mert neki kell a meleg vacsora. És nem is mondtam volna neki erre igent, hiszen ha korlátozni akar az önmegvalósításomban, az nem épp egy olyan cselekedet, amit a szeretteinkkel megteszünk.

Ő megértette, hogy mindkettőnknek ugyanúgy fontos a karrier. Én nem mennék ebbe bele a helyedben..

Otthon maradnék. Nekem anyukám háztartásbeli volt, és ez nagyon jól jött. Rend volt otthon, meg minden nap főtt kaja, suli után hazavitt ebédelni, aztán levitt különórákra, amíg mi órán voltunk, ő eljárt tornászni vagy nyelviskolába. Utána pedig még volt ideje és energiája velünk tanulni és játszani estig.

Nagynéném dolgozik, két gyereke van. Eszméletlen lestrapált. Pont most panaszkodott, elmondta egy átlagos napját: fél hatkor kel, előkészíti a gyerekeknek a reggelit, öltöztet, reggeliztet, gyorsan elmosogat, aztán viszi őket oviba/suliba. Nyolctól fél ötig dolgozik, aztán rohan a gyerekekért, persze a napközis tanítónő már így is sík ideg, merthogy fél ötig vannak, miért nem lehet időben odaérni, anyuka? Ja, ha a gyereknek délután különórája van, persze egyedül kell átmenjen oda, hiszen nem tudja elvinni. Emiatt negyedik előtt a gyerek nem is járhatott különórára. Hazaérnek negyed hat-fél hat körül, ekkor ő elpakol, közben beszélget a gyerekekkel, hatkor nekiáll főzni, addig a nagy tanul, a kicsi játszik (jó esetben persze, ha nincs valami bajuk), hétkor vacsora, fél nyolckor fürdetés, nyolckor a gyerekeknek takarodó, akkor még egy félórát ott van velük, mesél. Utána van ideje magára meg minden másra. De miután reggel fél hatkor kelt, leginkább már nem csinál semmit, csak ő is lefürdik, esetleg olvas pár oldalt és kidől.

A hétvége meg egy az egyben elmegy, már pénteken indulnak a mosások, takarítás, nagy tanulás a gyerekkel, meg úgy általában minden, ami hétköznap kimaradt.

Arról nem is beszélve, hogy egyszer elment egy tanfolyamra, 10 kilót leadott, mire megcsinálta.

Szerintem aki egy kicsit odafigyel magára, az otthon se savanyodik be. Viszont az a hajtás, ami a nyolc órás munka mellett van, minden csak nem vonzó. Én azt szeretném, ha úgy, ahogy anno anyukám, a gyerekeimmel egész hétvégén játszhatnánk, együtt lehetnénk, nem mosás-főzés-takarítás közben fél füllel hallgatnék oda rájuk.

Kérdező, csak rajtad múlik. Én otthon maradnék, és belekezdenék egy saját vállalkozásba, ami már régóta vonz, közben el is foglalnám ezzel magam, olvasnék, tanulnék, sportolnék, különórákat tartanék iskolás gyerekeknek, a sajátjaimmal tanulnék, játszanék, foglalkoznék, és még a háziállatokra is kellő idő lenne, a finom vacsorákra, hétvégi közös pihenésre annál inkább. Nem szaladna a ház, a hétvége nem a héten elmaradt dolgok elvégzésével telne, hogy aztán hétfőtől péntekig jobb esetben megint napi 8-12 órát kelljen robotolni éhbérért sem... én el tudnám magam foglalni, az, hogy valaki otthon van, és nem alkalmazott sehol, nem jelenti, hogy nem csinál semmit.

A hobbimból meglenne a saját kis pénzem, mint mondtam, különórákat tartanék gyerekeknek, sőt akár bizonyos tárgyakból korrepetálást, felkészítést is tudnék vállalni. Mindemellett mindarra lenne időm, amire szeretném, hogy legyen. Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, és nem a munkának nevezett robot tesz emberré, hanem amit megtapasztalunk, megismerünk. Ehhez nem feltétlen kell kötöttség a hét 90%-ában, aki olyan típus, az nagyon hasznosan el tudja tölteni az idejét.

Én tuti otthonmaradnék!Rengeteg olyan dolog van,amire a munka mellett nem marad időm,de egyébként nagyon szeretném csinálni.Ezen kívül magát a házimunkát is nagyon szeretem,de munka mellett ez is komoly erőfeszítést igényel.

Nagyon jó lenne,ha saját magam oszthatnám be az időmet és mindent kényelmesen elvégezhetnék,emellett pedig még pihenésre is maradna időm!

Sajnos az én férjem nem keres olyan jól,hogy én itthonmaradhassak és ennek tetejébe még a munkámat is utálom :(

Neked pedig azt tanácsolom,amit már más is írt,hogy menj vissza dolgozni,mert írod,hogy neked ez fontos,aztán néhány hónap múlva úgyis kiderül,hogy mennyire fér bele a napirendedbe a munka mellett a sok elfoglaltság,hobbi stb.Ha úgy érzed,hogy nem megy,akkor még mindig felmondhatsz!:)