A mai fiatalok miböl vesznek házat? 20-25 év körüliek?

Nekem sok segítséggel sikerült. Apukám családjában inkább pénzt szokás adni ünnepekre, nem vesznek ajándékot a másiknak, így olyan 10 éves koromig a szüleim kapták a nekem szánt pénzt, aminek a feléből ajándékot vettek nekem (xy nevében természetesen, nem úgy, mint ha ők adnák) a másik felét meg gyűjtötték egy számlán nekem. Később amikor már nekem adták a rokonok a pénzt, akkor is többnyire megkértem aput, hogy tegye be a számlára. Nyáron dolgoztam, annak a nagy részét is a számlára tetettem. Így mire másodéves voltam az egyetemen összejött a nagy része a lakásomnak, a maradékot kiegészítette a családom. Egy nagyon kicsi, egylégterű kuckó inkább mint lakás, de mi szeretjük. Nem volt a legjobb állapotban, azóta is szépítgetjük. Kezdetben egyedül, most már segít a vőlegényem is. Amit tudunk megcsinálunk magunk, hogy olcsóbb legyen (mondjuk az épületgépészeti dolgokat inkább szakemberre bízzuk, de pl. a csempézést magunk csináljuk). Pár év múlva szeretnénk innen elköltözni, úgyhogy már csak azért is dolgozunk rajta, hogy majd többet érjen ha eladjuk. Abból a pénzből majd egy kertes házat szeretnénk venni vidéken, szintén "lepukkantabbat" és majd azt is mi újítjuk fel apránként. Esélyünk sem lenne szerintem olyan házra ami teljesen rendben van és nincs mit csinálni rajta.

Szóval nekünk így sikerül. Gondolom most jól le leszek pontozva, de nem tehetek róla, hogy a fél családom pénzt ad ajándék helyett, én sosem kértem tőlük. Amúgy meg nem érzem úgy, hogy a fenekem alá lenne téve minden, mert úgy gondolom én is megdolgoztam érte és dolgozok is a mai napig.

Nálunk családi botrányok után lett a gyerekekre iratva, aztán telt múlt az idő, felnőttünk, házat eladtuk, és egy kis lukat lehetett a részünkből venni.

Egyedül magamtól én sem tudtam volna megtenni.

Amúgy azt mondják, hogy azért az albérletnek is van előnye! Ugyanis ott lakásod függ a munkahelyedtől, és nem a munkahelyed a lakásodtól. Így szabadon vándorolhatsz az országban a munkahelyed után.

viszont a másik oldala, hogy azt a pénzt, amit kiadnak albérletbe, azt egy hitelbe is bele lehet forgatni, és akkor máris ott tartasz, h a saját lakásodban albérlőként laksz. Viszont oda vagy kötve, és nem mozoghatsz. Vagyis de, s kiadhatod albérletbe... Már ha sikerül.

Én egyszerűen nem értem némely ember válaszát. Tudjuk, hogy kilátástalan a helyzet, de hitelt hitelre felvenni? Baromság.

Jelentkezzen az, aki a saját fizetéséből félre tud úgy tenni, hogy 5 éve alatt - ne gondolkodjunk nagyban - 8-9 milla összejön neki. Mert az én 83 ezremből (csp-vel 95 ezer), meg a férjem 140 ezréből (ezek nettők), egy gyerekkel, nem tudunk félre tenni.

Meg tegyük félre egyikünk fizetését minden hónapban. Hogyen?

Van egy autóhitelünk, mert a megyeszékhelytől laktunk 35 km-re, bejárni tömegközlekedéssel lehetetlen volt, kellett az autó. A nagymamámnál laktunk, de amikor vissza kellett mennem dolgozni, be kellett jönnünk a megyeszékhelyre, hogy ne kelljen a picivel ingázni (nem is tudtunk volna). Itt sógornőm lakásában lakunk (szerencsénk van, nem kell érte fizetni), most örököltem a vidéki házat, de oda nem tudunk visszamenni, eladni szintén nem lehet (abban a faluban jelenleg több, mint 40 ház eladó). Tehát csak vagyunk. És nekünk még van munkánk.

Valamilyen külső segítséggel. Ha azt nézzük a párommal 23 évesek vagyunk, ő tanul én álláskereső vagyok, jelenleg semmilyen bevételem nincs, a szüleimnél élek, ők is tartanak el. Ezen szívesen változtatnék, de egyszerűen nincs meló a környéken, elmenni meg nem akarok.

Anyuék amiben tudnak, segítenek, van félrerakott pénzem, de nem sok, egy kis lakás árának fele. A páromnak nem nagyon vannak ilyen anyagi forrásai.

Vagy hitelből vesz most az ember lakást vagy kimegy külföldre 2-3 évre és megkeresi az árát, bár lehet inkább haza se jön a jelenlegi állapotokban. Esetleg valakitől örököl egyet.

Nem várhatnám, és nem is várnám el a szüleimtől, hogy vegyenek egy házat - képtelenség. Egyetemen vagyok, kéthetente járok haza. Erre az időre a szüleim adnak huszonpárezret(na nem azért, mert ennyire tele vagyunk, kettejük fizetése jóval elmarad a 200 ropitól és hitelünk is van, tesóm is van, csak ügyesen spórolnak) Ennek egy részéből ennivalót és buszjegyet veszek, kb. 10 rugót mindig haza is hozok nekik, mert egyszerűen nem költöm el marhaságokra. És az elköltött és hazahozott pénz mellett is marad mindig kb 5000 Ft-om, amit félreteszek. Ezt néhány hónapja kezdtem el, és már egy havi nettó minimálbérnek megfelelő összeg van félretéve. Nyáron munkátvállalok, abból is összegyűlik kb annyi. Az egyetemből még 4 félévem van hátra, ami kb 300 ezret jelent ezzel a technikával, és még nem is számoltam hozzá a diákmunkát. Nyilván ezzel az összeggel egyedül nem szaladok messzire, de van nekem egy párom is, aki otthon él, levelezős, a munkahelye viszont megszűnt. De ellentétben sok fiatallal - és időssel - nem rest felvenni a munkanélküli segélyt, ami még mindig több, mint a nulla Ft. Mire oda kerülünk, hogy házat vegyük, bizonyára lesz munkája (mert bármit elvállal, és igaza van: az otthonüléssel senki nem jut egyről a kettőre, épp ezért sz.r hozzáállás az "én ennyiért nem kelek fel reggel hatkor")

5-6 millió a nagyonmax., amit házra költenénk, nyilván csak az önerőre lenne elég, amit összegyűjtünk. De az egyetlen hitel, amit felvennénk, az a lakáshitel. Bútorokat, berendezést kapnánk a rokonoktól, nincsenek nagy igényeink. Ha azok lennének, otthon dekkolhatnánk 30-40 éves korunkig.

Ja igen, megy a lottózás is. De nem a milliárdokért, mert arra már végképp nincs szüksége szerintem gyakorlatilag egy magánembernek se. Szóval az ötössel nem is próbálkozunk.

És még valami, ami fontos: HÁZRA teszünk félre, ami arra a célra van elkülönítve, ahhoz igyekszünk nem nyúlni. Ha párban van az ember, és ilyen terveik vannak, nem árt, ha hasonlóan állnak a pénzhez. Mert hiába gyűjti az egyik, ha a másik fél szórja kétkézzel.

Mi most költözünk külön a párommal.

A szülei ezelőtt 23 évvel építettek fel egy nagy házat, 4szoba,nappali,konyha,kazánház,fürdő,wc, minden megvan benne ami kell.

Soha senki nem lakott benne,most nemrég újíttatták fel a szülők nekünk, a bútorokat 1 hete vásároltuk meg.

Mostmár jön a karnis felszerelés,csillárok felszerelése, függönyt felrakni,és költözhetünk is. Már alig várom. Több mint egy évig anyóséknál éltem,de többet soha nem tenném.