Őszintén mondjátok el nekem: mégis mi a baj a háztartásbeliekkel?

De te ilyenekkel miért foglalkozol? Hogy ki miket írkál illetve mond? Ha boldog vagy így,akkor örülj annak. A mai világban már nagy szó az is,ha az embernek van egy jó párkapcsolata meg 1-2 igaz barátja. Szerintem fiatalabb vagyok,mint te,de megtanultam már,hogy nagy ívben le kell sz.rni az idegenek véleményét. Most úgy őszintén? Számít valamit? Neked sem lesz rosszabb meg nekik se jobb,ha téged kibeszélnek.

Amúgy nekem is nehéz megértenem,de felesleges is,mert minden ember más,én karrierista vagyok és azt szeretem,ha magamna teremthezek meg mindent,ami kell,de attól még nem ítélem el azt,aki nem így gondolkodik.

23N

Épp az a baj, hogy sok háztartásbeli azt hiszi, hogy ők jobb anyák, mert otthon maradnak. Nekem legalábbis mindig ez jön le. És valahogy céloznak arra, hogy aki dolgozik, az rosszabb szülő.

Ilyenkor nem kellene ezt tényként állítani, hanem elmondani, hogy "én, Horváth Rozália, nem tudom összeegyeztetni a munkát és a gyereknevelést, és hasznosabban érzem, ha itthon töltöm az időm".

Ebben nincs semmi agresszió, lenézés, beszólogatás. Teljesen korrekt dolog. Csak ha valaki nem tudja összeegyeztetni, akkor nem hiszi el, hogy van olyan, aki tudja, és ezért mondja, hogy az biztos sz@r.

ott a pont a 12esnél.

a htb-k azt hiszik,hogy ők jobbak másnál és másnak is otthon kéne ülni egész nap.

Nekem csak egy bajom van, amúgy nem érdekel: mi van, ha nem lesz meg a férjed? Pályakezdőként nem találok munkát, mi lesz, ha te 40-50 évesen, mindenféle munkatapasztalat nélkül kell neki vágnod majd, hogy eltartsd magad?

Persze ne legyen így, csak gondolni kéne a jövőre, a mai világ elég gázos...

jó dolog de pont így vagyok mint az előttem szóló... vlsz én a pechesebb nők közé tartozom akik nem kellenek olyan pasinak aki el tudja őket tartani... legalábbis eddig olyan barátaim voltak akik egy kekszet is nehezen vettek ajándékba annyira nem futotta

szóval, örömmel lennék háztartásbeli de nem merek erre építeni

20 évesen pedig azért nem szeretnék 40 éves párt...akiknek eddig tetszettem és nyújtani is tudnák az anyagi biztonságot mind idősek és én valahogy fiatalabb társra vágyom

Amiért nekem nem szimpatikus az életvitelszerű HTB-ség:

1. Beszűkül az ember gondolkodása. Egy gyerek azért szellemileg nem egyenértékű partner, nem állítja olyan mentális kihívás elé a felnőttet, amilyet egy munkahely vagy felnőtt társaság ad.

2. Nem érzek kihívást abban, hogy egy számomra maximálisan feltérképezett, úgymond túl biztonságos környezetben teljesítsek.

3. Ha bármi történik a férjjel és kellene még egy kereset (baleset éri, neadjisten fogyatékos lesz egy balesetből kifolyólag és megugranak a költségek, a bevétel meg lemegy nullára, valamelyik gyerek lesz tartósan beteg, férj esetleg lelép, stb), akkor zéró munkaviszonnyal maximum egy Mekis állásnak lehet örülni.

Ha van munkatapasztalat, akkor mindenféle változást rugalmasabban lehet kezelni, hiszen a szakmai múlt vonzóbb munkaerővé teszi az embert.

Láttam ilyet a környezetemben, baleset érte a férjet, a család néhány hónapon belül mélyszegénységben találta magát. A nő nagy nehezen egy takarítói állást talált, mert 37 évesen se végzettsége, se egy nap munkaviszonya nem volt.

18:39 - pont ez a monoton, ingerszegény környezet az, amiről beszéltem. Lelkileg leterheli az embert, ha szellemileg sivár környezetben van, gyakorlatilag nincs sikerélmény, nincs hogyan megújulni, fejlődni.

Ez egyfajta monotonitásból fakadó megcsömörlöttséghez vezet.