Amikor meg ismertétek a párotokat, akivel most is együtt vagytok, megházasodtatok stb. Éreztétek, hogy ő az igazi? Vagy mi volt az első benyomásotok róla?

Érdekes, mert én nem vagyok túl beszédes, ismeretlen emberrel alig tudok beszélgetni, alig tudok feloldódni. Egy egész napos kiránduláson találkoztunk a férjemmel, bár előtte már látásból ismertük egymást, beszéltünk egyszer-kétszer, és ezen a kiránduláson már a délelőtti órákban egymás társaságára találtunk, és az egész napot együtt töltöttük, végig beszélgettük. A nap végén megbeszéltük, hogy keressük egymást. Engem ,mint férfi nem érdekelt egyáltalán, de mint ember, igen. Nagyon is. Találkoztunk is, és attól kezdve nap mint nap heteken keresztül kora délutántól egészen késő éjszakáig végig beszélgettük a napokat, be sem állt a szánk, teljesen egymásra voltunk hangolódva. Pedig ahogy később megismertem, kiderült számomra, hogy ő is olyan mint én, hogy idegenekkel nehezen találja meg a közös hangot, közös témát. Mi ketten pedig mégis hetekig fél napokat megállás nélkül végig beszélgettünk. Viszont még ekkor sem érdekelt mint férfi, csak mint ember. De úgy továbbra is nagyon. Végül mégis csak kapcsolat lett belőle, majd összeköltözés, majd házasság, időközben rájöttem, hogy ő a tökéletes társ a számomra, és közhelyesnek hangzik, de valóban ő a másik felem, és én is neki, hisz még így 12év elteltével is csak közösen szeretünk menni bárhova is, még ennyi idő után is nap mint nap ezerszer megöleljük egymást, lenyomunk egy puszit a másiknak, hacsak elmegyünk a másik mellett a lakásban...

Tehát röviden, úgy, mint hogy ő lesz a nagy ő a számomra, mint a nagy szerelem az életemben ,azt nem éreztem, de valami más volt, valami teljesen más kezdettől fogva, valami több mint máskor. Talán pont abból látszódott kezdettől fogva, amit én akkor ugye még nem ismertem fel, hogy életre szóló társat találtam benne, hogy nem hirtelen fellángoló szerelemmel kezdődött, hanem először is mint ember fogott meg elmondhatatlanul.

Egyébként ez igen érdekes érzés. Teljesen mint mikor totál szerelmes az ember, imádtam a társaságában lenni, vártam, nap mint nap, hogy végre találkozzunk ,de tuti, hogy akkor még nem szerelem volt a dologban. Nem tudom már pontosan, de szerintem kellett legalább egy-két hónap, hogy azt érezzem, hogy beleszerettem, hogy már nem csak mint ember, de mint férfi is érdekel.

Régi topic, de jó ezeket olvasgatni.. :)

Mi távkapcsolatban élünk, mikor először találkoztunk élőben, akkor két hónapnyi beszélgetés után repülőre szálltam életemben először, és odautaztam. Nyilván nagy volt az izgalom, de olyan varázslatos 3 nap volt, hogy azóta is csak pislogok.. Holnap leszünk 1 évesek, és az érzés csak erősödött.