Tényleg egy undorító, szívtelen ember lennék?

Régi kérdés.Felesleges pezzegetni.

Mindenki azt gondol amit akar...Sok házasság ráment a beteg gyermekre.Ès kimaradt a gyerekkel??Az anyuka vagy a nagymama......

ne szívtelenezzétek le a kérdezöt.Sajna én is vele értek egyet.Ha reálisan gondolkodunk jobb egy biztosan beteg babát elvetetni....

Minden ember azért születik hogy éljen és elöbb utóbb ÖNÁLÓ életet kezdjen és ha valakit huszon éves korában is pelenkázni kell, etetni és törölni a nyálát azt nem lehet életnek nevezni (és emberhez méltatlan szerintem)

Ha egy anyuka terhes lesz akkor a párjával alról fog álmodozni hogy az õ kicsikéje majd milyen szép dolgkat tesz és hogy csodálatos lesz nézni ahogy felfedezi a világot és a képességeit kibontakoztatja vagyis felnött válik belõle aire büszkék lehetnek akár dicsekedhetnek is vele nem alról hogy akár 30 éves korában is pelekázzák és babakocsiban hurcolják.

A másik ha valaki nek olyan fogytékkal él mint a dawn-kór az tudja magárol hogy valami nincs rendben, nem olyan mint a többi ember és hogy soh nem bg rendesen beilleszkedni a tásadalomba mindig kívülálló marad nem tud ellene tenni semmit pedig akar és ennél kevés fájdalmasabb dolog van a világon

Harmadszor: nem csak türelem, megértés és szeretet kell hanem pénz is. Aki volt anya az tudja hogy nem lehet dolgozni egy pelenkás csecsemõ mellett ès ha egy gyerek évekig megragad azon a szinten egyszerûen nincs kiút mert ugye egy csecsemõt sem hagyhatsz otthon egyedül órákra. Természeteen kapsz valami segélyt de az a mi drága országunkban maximum az étkezésre elég és semmi másra.

A legjobb barátnõ öcsse sújosan fogyatékos 14 éves és kb egy 1 éves szintjén van. Az a "mázli" hogy a gyerek olasz állampolgár ezért Olaszországtól jó sok anyagi támogatást kapnak (kb 10x anyit mint Magyarországtól) mert mivel a fater lelépett és a kpcsolatot a barátnõmmel jó esetben is telefonon tartja elég nagy sz@rban lennének. Ami szerintem a leg...(nem alálom a megfelelõ szót de remélem értetek)...az egészben hogy jófomán a barátnõm gondoskodik róla õ teszi tisztába, eteti vigyáz rá amég az anyja bulznii megy a barátaival és ez nem csak egy-egy alkalomhanem rendzeres. Emlékszem tavalyi újévi bulira nem halgathttunk hangosan zenét hogy nyugottan aludhasson az öccse mert az anya megit elment bulizni. Anikor az anya otthon van mindig babusgatj a kisgyereket játszik vele gügyög neki és csak vele foglalkozik a barátnõmmel nem és lássuk be ez nem túl kellemes érzés a mellõzött gyermeknek lenni és ráadásul még komoly büntudata is van hogy a fogyatékos öccsétöl irigyeli a figyelmet. Mindezt nem mondhatja el az anyjának mert akkor jön hogy milyen szívtelen stb... ès temészetesen egy jó pszichológusra nincs pénz. Én már csak azért imátkozom hogy ne legyen münchausen szindrómás.

Végül szerintem sok anya azért válalja be ezt mert retteg hogy a világ mit fog gondolni róla de leginkább attól fél hogy õ mit gondol saját magárol, estleg rájön hogy õ egy rossz ember.