Haragudnátok unokatesrvéretekre, ha nem adott volna kölcsön, ebben az esetbe?

"Külföld igen. Ez még csak a befizetni való. Tavaly mi is kigazdálkodtuk/eladásból is letettük, így a lányom mehetett. Végül benne volt 80ban."

"Úgy értettem,hogy úgy könnyû! 30 vagyok, mert?"

A lányod 10 év alatti.

Tavaly kigazdálkodtatok neki egy 80ezres külföldi utat.

Megtakarításotok azelőtt se sok lehetett, utána meg semmi.

A kocsit már tavaly is tudtátok, hogy műszakiztatni kell.

De nem arra tettek félre, hanem a 10 év alatti lányodat nyaraltattátok külföldön.

Az unokatestvéredéktől viszont elvárod, hogy kisegítsen anyagilag, nem is egyszer.

Ha neked nem tetszik, hogy nem ad kölcsön, vagy pénzt kér a tojásért (amit másnak is eladhatott volna többért is, mint amennyit tőled kért), akkor ne keresd a társaságát.

Kérj kölcsön a húgodtól aki az állateledel boltban dolgozik és rögtön leadta neked a drótot, hogy mit és mennyiért vásárolt az unokatesótok férje.

Elmondom én is a véleményemet, nagyban hasonlít az előttem írókéhoz.

Szerintem Kérdező itt a te felfogásoddal van a legnagyobb probléma.

Miért kellene valakinek felelősséget vállalni a ti helyzetetekért és mégis milyen jogon merül fel egyáltalán benned aa harag afelé, aki már TÖBBSZÖR a segítségedre sietett.

Arcpirító, ahogy megközelíted ezt a kérdést és mégis milyen jogon tartod számon, hogy a rokonod mire költi a pénzét? (Ha neked is tojást ad el, akkor az állateledelboltban hagyott pénz is valószínűleg befektetésnek is felfogható- ennivaló a haszonállatoknak pl.)

Nem értem, miért esik rosszul, hogy ha valaki számára nem automatikus, hogy téged kisegítsen... mert ugye itt SZÍVESSÉGRŐL van szó (arról nem esett szó, hogy ti ezt milyen módon köszöntétek meg neki egyáltalán... gondolom sehogy, különben nem írnál ki ilyen kérdéseket).

A bankra is akkor ugyanilyen dühös vagy, mert nem ad több hitelt?

Egyébként az lenne a legtisztább, ha az anyagi-pénzügyi dolgaidat inkább ott intéznéd. Ja, hogy ott kamatot kell fizetni? Ja, hogy ott nem lehet sírni-ríni, hogy nem tudod időre megadni?

Az unokatestvéredet rulirozó hitelforrásnak használni, majd jogtalanul felháborodni, mikor annak betelik a pohár- kicsit sem vall intelligens viselkedésre és magas pénzügyi kultúrára (és még finoman fogalmaztam).

...első körben neked kellene azon igyekezni, hogy mielőbb megadd az EGYSZERI kölcsönt (és ne húzzad hónapokig, ne kéregess ismét kölcsön)- így talán a rokonodban is lassan helyre állna a bizalom irányodba (feltéve, ha nem kérsz tőle kölcsön többet és képes vagy felnőtt családos emberként kibírni, hogy ne mások, hanem a saját anyagi helyzeteddel foglalkozz, azt javítsd azzal az energiával, amit itt a kibeszéléssel töltesz).

Ha az én rokonom lennél, én sem cselekednék másként és nézhetnéd, hogy mikor bízom meg benned legközelebb- úgyhogy inkább örülj a jószerencsédnek, hogy a rokonod türelmes, kultúrált ember és nem kéri vissza AZONNAL a már hónapok óta ígérgetett SAJÁT pénzét (mert ehhez is minden joga meglenne- ellenben neked nincs jogod azt vizslatni, hogy neki miért és mire kell, mennyit költ és miből él).

...az külön felháborító, hogy azért, mert te egyszer kölcsön kértél, igényt tartanál arra, hogy INGYEN adja neked a terményeit (nem gondolod, hogy pont csirketáp is lehetett, amiért fizetett a boltban- te meg elvárnád, hogy odaadja neked, amiért ő dolgozott?)- és itt az ELVÁRÁS a rémisztő. Lehet egyébként ugyanígy dolgozni az állatokkal és akkor ez a helyzet sem áll elő, illetve a boltban is bizonyára lehet tojást kapni (gondolom nem annyiért és nem olyan minőségben, mint ahogy a rokonodtól veszed...)

Szégyeld magad. Nagyon. Ez a "nekem jár, jogos" stílus nagyon bicskanyitogató... az utána következő magyarázatok méginkább.

Ha tényleg csak 25 ezer hiányzik, azt talán valahogy meg lehet spórolni.

Én elhiszem, hogy nincs normális buszközlekedés, és nem lehet letenni az autót.

Úgy vettem észre, hogy a legtöbbet a kaján és a mindenféle tisztító és tisztálkodó szereken lehet spórolni.

"Ugy voltunk vele, hogy legalább õ nyaraljon. Irtam hogy plusz bevételünk lett eladásból, ezt kiegészítettük. Honnan kellett volna tudni, hogy cserélni kell a kocsin valami, amikor akk még jó volt?! "

Tekintve, hogy úgy érzem eléggé hónapról hónapra értek, az lett volna a pénzügyileg felelősségteljes gondolkodás, ha azt a kis extra bevételt az eladásból nem rögtön elherdáljátok 80 ezres táborozásra (más gyermekek is felnőnek ilyenek nélkül képzeld), hanem félreteszitek vésztartaléknak. És tádám, nem kellett volna egyáltalán kölcsönkérni...

De hát ezt már buktátok.

Mindenesetre gondolkodj picit és próbálj meg legalább olyan jól kifogásokat kitalálni fejben az unokatestvéred viselkedésére, mint amilyen jól meg tudod magyarázni, hogy Ti miért nem tehettek semmiről és miért nem vagytok képesek 25 ezer Forintot összespórolni valahogy. Ugyanis nincs jogod haragudni! Hátha így könnyebben megbékélsz...

1 hónapig túl lehetne élni például, hogy a férjed csak este fél9-re érjen haza és megspóroljátok a kocsin azt a 25 ezret... Az én férjem volt, hogy éjjel 1-ig túlórázott, mikor nem volt pénzünk...

Mindent csak akarni kell...

25 perc biciklivel? Az körülbelül 8-10 kilométer.

Jön a nyár, jóidő, világos este, lehet biciklivel menni.

Mielőtt rákezdenél, hogy nem lehet, elmondom, hogy de. Én skandináv országban élek, és mi bizony télen-nyáron kerékpározunk. Tegnap esőben mentem biciklivel. A ruha megszárad. És nem két utcányit, hanem kilométereket.

A vajas kenyér is bőven elég vacsorára, szerinted mit ettek a háborúk alatt az emberek? Amikor be kellett menniük dolgozni? A nagyanyáméknak alig volt élelmiszerük, és mégis jártak negyvenháromban is ki a határba kapálni, nem volt vacsorára hús, sokszor még vacsora sem volt.

Hárman vagytok, napi 2000 Ft-ból ki lehet hozni az élelmiszert. Nekünk volt egy olyan nehéz időszakunk Magyarországon, hogy naponta 1500 Ft-ból vettünk élelmiszert. És még abba is belefért időnként hús.

Tessék néha vacsorára vajaskenyeret adni, nem fog másnapra lesoványodni a férjed, ne aggódj!

És nyolcvanezerért a tíz éven alatti lányom biztosan nem küldöm táborba, ha hiteleim vannak, hanem előtörlesztek vagy félreteszem.

Nagyon kevés a pénzügyi ismeretetek.