Haragudnátok unokatesrvéretekre, ha nem adott volna kölcsön, ebben az esetbe?

Nem haragudnék senkire, mert nem kértem volna kölcsön pénzt. amíg nem volt mosógépem, kézzel mostam, ha nem tudtam valamit pótolni, amíg össze nem jön rá a pénz, akkor addig megoldottam máshogy.

Nem mellesleg: mellyire látsz te bele a költségvetésükbe, hogy ennyire jól tudod, hogy 3x60 ezer kirándulás, meg 110 ezres állateledel számla mellett még lazán oda tudtak volna nyomni nektek 25 ezret? Az állatokat ők vállalták, titeket nem. Vagy titeket mostantól vegyenek állandó jelleggel evidenciába, mint potenciális havi kiadást, ha kölcsönkérnétek? Te adtál neki valaha valamit ingyen, vagy csak elmentél a sok állat mellett segíteni, vagy a gyerekekre vigyázni? Nyilván lehet gondjuk elég, ha meg kell oldani a három gyerekre a felvigyázást, vagy egy-egy betegséget, ők terheltek téged valaha azzal, hogy segíts? te miért őket terhed az anyagi gondjaiddal? Nincs közelebbi rokon, akit ezzel zaklathattok?

Én is elhárítottam volna a kérésedet. Gondolom, okosabbak nálatok, jobb a pénzügyi érzékük, így gyorsan átláttak a szitut, hogy mostantól ők lennének a hitelbank, és elvi és nem anyagi okokból nem akarnak pénzügyekbe keveredni. Ki tudja? Lényeg, hogy neked semmi jogod megharagudni rájuk, mert a saját jövedelmüket a saját céljaikra fordítják. Szerinted, pl. ha mindenkinek ingyen adnának 10 tojást, csak mert hogy" te nem kérnél el senkitől 250 Ft-ot", akkor az mennyi pénz lenne? Azért etetnék a tyúkokat, hogy más ingyen kapja a tojást? Ez aztán a hasznon!

Úgy tesz, mintha semmi se történt volna: miért, történt? Nem haltatok éhen, és a nadrágszíjon se húztatok. Tényleg nem változott semmi. Akkor meg?

Nem kötözködésből, de ha fél 7 és fél 8 közt otthon van, akkor erre plusz félóra biciklizés mínusz az autóút az miért fél 9-re jön ki? Vagy a gyerek miatt kitérőt kell tenni...? S akkor csak lenne egyedül a gyerek, úgy látszik. De ennyire mélyen nem akarok belemenni, nincs elég infóm, a pénzt pedig máshol is meg lehet fogni, én a táplálkozást támogatom, ha nem éltek nagyon szűkösen (de ha kocsira jut, biztos lehet fogni az ételen). Oly kis összegről van szó, elég tuti, hogy tudnátok spórolni valamin. De tényleg óriási hiba volt a külföldi nyaralás. Nekem mindig volt megtakarításom, kivéve, amikor bajban volt a cég, nem kaptam meg a kicsike fizumat se és havi 40 ezerből kellett budapesti albérletet és mindent fizetnem. Na akkor nem, egyébként mindig van félretett pénzem, mert bármi jöhet. Ahogy írták, az autónál még csodálkozni sem kell, evidens, hogy költeni kell rá. Annál nagyobb és váratlanabb kiadások is adódhatnak az életben. A tartalékképzés (ha nem nagy, akkor kicsi, de valami legyen) alapvető, csak akkor értem meg a hiányát, ha a család annyira szegény, hogy már éheznie kellene az érdekében. A hitelkerülés is hasonló. El tudok képzelni esetet, amikor van értelme, de az elég speciális. Mindenképpen bukik rajta az ember egy csomó pénzt (hacsak nem a munkaeszköze esett ki, pl. taxisnál), s ezt csak a gazdagabbak engedhetik meg maguknak vagy még ők se. Ha a jövedelmünk nem változik a jövőben, mire fel a hitel olyanra, ami nem égetően fontosan most kell? Az életmentő műtét nem várhat, a homlokzatfestés és az új fürdőszoba, vagy akár az új állólámpa vagy plazmatévé igen, az új sportmotorról nem is beszélve, amit könnyedén le lehet amortizálni a türelmetlen ifjaknak. Valamiért ebben az országban túlságosan szeretnek felvenni hitelt, s igen, szeretnek, ha nem is a szó normál értelmében, hisz nem kényszerből teszik, mindenféle eléggé felesleges, ráérő dologra. Na ez átkozottul hibás hozzáállás. Ez a véglet, de biza, akár kissé romos házban is laknék, ha egyszer nincs rá pénzem. Hitelt semmiképp nem veszek fel. (Ez nem elmélet, félkész házban lakom egy ideje :D Amije muszáj, megvan, festve kívül nincs, belül saját magunk csináljuk, amit tudunk, festés, fürdőszobaburkolás, szobai padló :D erre telik és nem is baj az, ha a kezünk munkája is benne van, bár nagyon meg tudtam unni a hónapok, évek alatt :D)

Én örülök, hogy ezt a mentalitást tanultam anyámtól s én is belátom, hogy erre van szükség, sírni felesleges, ha van rá ok, ha nem. Nekem nincs, van házam s egyszer kész is lesz.

Megint elragadott a frazeológiám? De hátha tanulságos lesz valakinek :D

Mondom tipikus paraszt a kérdező. 1 tál leves meg kísérgetés indokot ad mindenre. Márt pedig neki jár a más pénze!

Ez az irigység magas foka, és nem rohad le a pofájáról a bőr... az ilyenek írogatják a menyasszony táncnál ki mennyit rakott a kalapba...

Istenem

Nézd, írtam már korábban...

Valamilyen szinten megértelek...mert én is azt a gyógyszert veszem, amit a doki felír. Laikus vagyok, a gyerek egészsége az első. A kocsit is értem, mert mi is olyan helyen lakunk, ahol a tömegközlekedés a nullával egyenlő. Igen, mindenkinek van kocsija, kismotorja, bicója.

De! Ha elromlik a mosógép és nincs megtakarítás, akkor inkább átgondolom és kölcsön helyett áruhitelt veszek fel. (Főleg úgy, hogy két kereső is van.) Inkább fizettem volna egy évig 8-10 ezer forintot, mint felélni a megtakarítást és még hozzá nagy kölcsön is.

Nem tudom, hol élsz, de érdekes település, ahol tömegközlekedés gyatra, de az alsósokat külföldre viszik kirándulni. Nálunk max. a két napos kirándulás belföldön, az is kempingben, diákszállón, hogy ne terheljék az amúgy sem dúsgazdag szülőket. A másik városban lévő középiskolások angol osztálya mehetett 3 napra, de csak aki akart! (Ill. akinek ki tudta fizetni a szülő!)

A baj az, hogy te csak a kifogásokat keresed, nem a megoldást. Az energiát, amit háborgásra használsz, inkább a megoldáskeresésbe fektesd! Aki spórolni akar, az tud. Egy kicsit lecsípni innen-onnan, és máris megvan a hiányzó összeg. Értem, hogy a férjed ne élhet vajas kenyéren, de akkor ne pick szalámit vegyél, hanem párizsit. A főzésen, konyhán, takarításon rengeteg pénzt meg lehet spórolni, csak akarni kell!