Gyereket szeretnék, de a férjem nem igazán vágyik rá. Mi lehetne a megoldás?

Sajnos már az korban "utolsó másodperceim" vannak rá, hogy gyereket vállaljak. Szexuális életünk gyakorlatilag nincs,hosszú évek óta nem voltunk együtt a férjemmel. Hiába hozom szóba, hogy beszéljük meg a problémát, amiért nem kíván csak ingerült lerázó válaszokat kapok tőle. Pl. semmi baja csak egyszerűen nincs kedve a szexhez. Az 100% hogy nem azért nincs szexuális életünk mert megcsal. Ezt nem részletzem, de biztos vagyok benne hogy nem ez a probléma gyökere. A külsőmmel sincs gond, általában 10 évvel kevesebbnek tippelnek a koromnál, nem híztam el, nem hanyagoltam el magam. A férjemtől a dicséretet, külsőre vonatkozó elismeést rendszeresen magkapom, sokszor megölel, megpuszil, szeret hozzámbújni este tévézés közben, de ennyiben az intim közeledés ki is merül. Szeretem a férjemet, sok jó tulajdonsága van. Aktív a házimunkában, nagyvonalú anyagilag (természetesen azon a határon belül amit átlag normális középosztálybeli anyagi lehetőségek megengengednek), művelt, jó humorú,és nem mellesleg jóképű férfi. Ezerszer elmondja, hogy el semtudná képzelni az életét nélkülem, és nagyon szeret. Csak pont ez a szeretet egy zsákutcába vezetett, mert évek óta ezzel áltatom magam, hogy egy szerető kapcsolatban élek, valahol meg egy megoldatlan problémahalmazon űlök, és szőnyeg alá seperjük a mélyebb gondokat. Orvoshoz nem akar eljönni velem, azt a válszt kapom tőle, hogy saját (tehát örökbefogadás szóva sem jöhet!!!) gyereket nevelne ha én annyira szeretnék babaát, de ő ehhez hogy gyerekünk legyen nem megy orvohoz, nem vizsgáltatja megát ki. Ha természetes úton megfoganok akkor persze örülni fog a babának, de könyörgöm hogy foganhatnék meg természetes úton, ha nincs szex közöttük? Illetve korunk miatt hatalmas valószínűséggel csak orvosi segítséggel eshetnék teherbe mert a 40-es éveinkben járunk. Járt vagy jár valaki hozzám hasoló cipőben? Lehet szerintetek ezen a padhelyzeten segteni valahogy?