Tényleg annyira felháborító, amit mondtam?
A családban meghalt az egyik rokon. Mindenki gyászol, szomorú, stb, észrevették, hogy én egész jól elvagyok, persze belém kötöttek, én meg elmondtam, hogy szerintem a halál nem is rossz dolog tulajdonképpen, az illetőnek már egyáltalán nem rossz, és soha többé nem is lesz rossz, valamint ő biztosan nem akarná, hogy szomorúak legyünk, inkább azt, hogy a jó dolgokra emlékezzünk vele kapcsolatban, ha nem is vidáman, de jó érzéssel. Annyi a baj, hogy hiányzik, de hát ezzel nincs mit tenni, emiatt kár elszomorodni. Az egészből engem az visel meg a legjobban, hogy mindenki ilyen szomorú. Pedig nagyon szerettem az illetőt.
Azóta alig szólnak hozzám, szerintük nincs szívem, nincsenek érzéseim, és felháborító a hozzáállásom.. Tényleg annyira rossz? :/
De hát ők kérdeztek rá, én magamtól egy szót se szóltam, direkt azért, hogy "tekintettel legyek rájuk", csak azért mondtam el hogy mit gondolok, mert ők nyaggattak.
És én se bulit tartottam itthon, meg vihogtam egész nap, amíg ők sírtak, egyszerűen nem sírtam, és nem voltam feltűnően lehangolt.
válasza:Ez egy fogós kérdés, mert elképzelhető, hogy hozzád nem állt annyira közel ez a rokon, másokhoz igen.
És másoknak jobban fájhat, de ez érthető dolog, ez miatt se neked ne legyen rossz érzésed, és nekik sem kell azért véresrongyként tekinteni rád, hogy te miért nem gyászolsz.
Az hogy más rokonaid gászolnak, mindenképp tartsd tiszteletben, hiszen érzékenyebben reagálnak ilyenkor mindenre, szomorúak, érthető módon, ezért vették rossz néven.
Maga a mondatod második felének tartalma nem felháborító, de számít az is, hogy hogyan mondtad. Sokkal többet számít mint gondolnád, most pedig különösen.
Az első felén pedig érthető hogy felháborodtak, hiszen gyászolnak, nekik rossz a halál.
válasza:ez a szitu attól is függ hogy pl: az illető mennyi idős volt,megváltás volt e neki a halál..
de valóban elég illetlenség volt,mert ha a te közeli rokonod lett volna az biztos nem igy reagálsz
"Mit tennél, ha a szüleid temetésén mondaná neked valaki ugyanezt mosolyogva?"
Nos, a szüleim rettenetesen, és pótolhatatlanul hiányoznának. Emiatt szomorú lennék. Viszont megpróbálnék nem magamba roskadni, és inkább arra emlékezni, mennyi jót kaptam tőlük, és milyen jó volt velük, stb.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a dolog, egyszerűen nekem az a fontos, hogy ismertem az illetőt, és szerettük egymást, és milyen jó közös emlékeink vannak, és én úgy érzem, ezzel tisztelem meg az emlékét, hogy úgy emlékszek rá, amilyen életében volt, és az bizony jó emlékeket jelent.
Ez még mindig nem azt jelenti, hogy pl vigyorognék a temetésen, nem vagyok pszichopata.... Egyszerűen nem vagyok hajlandó depresszióba süllyedni.
válasza:Mindenkinek joga van a maga módján gyászolni. Neked is.
Hívő embereknek pont ez nyújt vigaszt halálesetekben. Akit szerettünk, már a mennyben van (remélhetőleg, vagy legalábbis előbb utóbb ott lesz). vár és segít minket.
Persze hiányzik, de tudjuk, hogy ő már célba ért.
válasza: válasza:Kérdező, nem, egyáltalán nem felháborító a hozzáállásod, legfeljebb szokatlan manapság.
Nézd meg ezt:
Ami felháborító, az sokkal inkább az, aki ilyenkor a másik csesztetésével foglalkozik az elhunyt helyett.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!