Elítéled azokat a melegeket, akik heterónak hazudva magukat családot alapítanak, gyereket vállalnak?

"Kérdező, egyes válaszolók csak azt nézik a kérdésben, hogy melegről van szó, azt meg vagy elítéli vagy nem.

Szerintem a kérdés lényege (akármilyen céllal írtad is) nem az, hogy az illető meleg, hanem egy hazugság, akár évekig, egy nem kicsi jelentőségű hazugság."

Én is meglepődtem a megannyi válaszon, meg az egy-két hozzászóláson is. Nyilván azért tettem fel a kérdést, mert engem érint.

Az a probléma, hogy a mai világban, ebben a társadalomban iszonyúan könnyen megy a másik elítélése elhanyagolható szempontok alapján, könnyen osztunk észt, s közben meg veregetjük a mellkasunkat, hogy milyen jó nekünk, milyen okosak, különbek vagyunk. Örülök én is, hogy a válaszolók többsége minden bizonnyal heteroszexuális.

Akár hogyan is próbálom csűrni-csavarni a dolgokat, akárhogyan próbálom tervezni a jövőmet egyszerűen falakba ütközök, s csak azt látom, hogy választhatok három utat, s egyik se lesz zökkenőmentes.

Biztos könnyű leírni, hogy ez milyen gusztustalan, s gyáva dolog, csak ugye aki a másik oldalról szemléli a dolgokat nem tudja ilyen könnyen venni ezeket (és most nem csak magam nevében beszélek).

Túl vagyok a második x-en, sulinak itt a vége, jön a kemény élet, amelyből annyit szerencsétlenségemre sikerült tapasztalnom, ha az ember nem él az elvárható (néha pedig eléggé idióta) normák szerint, akkor igenis falakba fog ütközni, igenis lesznek rossz indulatú emberek, akik csak azért is keresztbe tesznek a másiknak, mert ő "más". Nyilván így jár, aki ronda, kövér, valamilyen fogyatékossággal rendelkezik, illetve meleg. Az utóbbi az, aki szerencsésnek mondhatja magát, ha nem olyan személyiséggel rendelkezik, hogy ez látszódjon is rajta. És igen, én az erős utóbbi kategóriába tartozom. Ez van, ezen nem lehet változtatni, s azon se, amilyen tapasztalattal rendelkezem.

Én megértem (sőt, egyetértek), hogy az utcán vonuló "karnevál" inkább botrányos, mint sem a tolerancia elősegítése, mert a legtöbb feltűnési viszketegségben szenved, s minden bizonnyal addig, míg a "normális egyedek" nem vállalják fel magukat, addig a legtöbb embernek csak egymás seggében turkáló nőnek öltözött "valamik" leszünk. Oké, eddig érthető.

Az is érthető, hogy valakinek ez gusztustalan, elfogadom. Azt is elfogadom, hogy akár egy kézfogás, egy ölelés is tilos. Azt mondom ez nem nagy ár azért, ha azzal akarok lenni, akivel akarok lenni. De akárhogyan is próbálja a többség a "négy fal közt azt csinál, amit akar, csak ne vonuljon az utcára" dolgot érvényesíteni, ez a való életben rohadtul nem működik. Elég csak egy baráti(bb) beszélgetés elképzelni, s az esetek túlnyomó többségében előkerül a csajozás/pasizás, párkapcsolat. Ilyenkor pedig a magamfajtáknak bizony legtöbbször hazudni kell. És akkor nem is beszéltem a "kíváncsi" szomszédokról, barátokról, akik csak megszimatolják, hogy valami nincs rendben, onnantól kezdve édes mindegy, hogy a négy fal közt maradok-e vagy sem.

Nem veszek részt aktívan a meleg közösségben (ami egyébként jelentős részben csak virtuálisan létezik), de arra már rég rájöttem, hogy átlagosnak lenni //az az nem a fűvel-fával szexuális viszonyba keveredő ember, hanem az, aki érzelmeken alapuló kapcsolatot akar// itt egyet jelent azzal, hogy nagy esély van arra, hogy az ember egyedül marad. És ki akar egyedül maradni?

Ami még egyre inkább a nagyobb hazugság felé tol, az pedig az, hogy sikerült homofób környezetbe kerülnöm. Egy-egy ilyen "felvállalás" részemről a teljes érzelmi, anyagi csőddel lenne egyenlő. A kezdeti megdöbbenés után viszont - szülők részéről végképp - csak egy ember lennék, akit szembeköpnének, s jogosnak tartották, hogy bántottak (habár azt hozzátenném, hogy maga a vissza húzódó természetem miatt "találtak" meg egyesek).

S bizony így pedig igencsak el kell gondolkozni, hogy az ember valóban mit akar...