Szerintetek én vagyok a hibás?

Már nagyon kivagyok idegileg, több éve húzódik az egész de én már őszintén megmondom nem tudom meddig bírom meg. Pontosabban 3 éve, nővérem ide hozta lakni a barátját és azóta is itt vannak,azóta gyerekük is lett egy éve már. De vettek hazát amit nem tudnak csinálni , csak annyit hogy a hitelt kifizetik a hazat nem tudjuk lakhatóvá tenni. Mivel semmi pénzük nem marad mert a pasi tippmixezget meg amikor van egyből el szórják a pénzt, a szüleim vesznek nekik kaját ,a gyereknek pelenkát,ételt plusz meg több tízezer forintot adnak nekik Több ezer forint ezek mellett plusz a viz és a tuzeles mert rendkívül magas ez,is miattunk. Szüleimnek sincs azért annyi hogy ez hosszútávon menne,de azt mondjak hogy amíg ok a kezüket fel tudják emelni az unokájuk nem fog semmiben sem hiányt szenvedni (ezzel semmi baj nincs) de az apja itt döglik egész nap semmit nem tud megteremteni. Nekem nagyon rossz a kapcsolatom ez miatt is velük mert nem tudom elnézni ezt az egészet. Nekem nem lehet barátnőm ,mivel nincs saját szobám mert ok beköltöztek a szüleim szobájába és szüleim pedig a másik szobaba ami az enyém lenne, de nem tudnám végignézni hogy ők kint fekudnenek a nappaliba mint a kivert kutyak. Ezért egy szobában aludnek velük, de én nem tudok úgy aludni hogy valaki horkol ,tv-zik. Szóval én kimegyek a nappaliba aludni de ott meg nem tudok aludni mert a gyerek föl kell éjszaka , korán reggel és agyvérzést kapok ettől nem tudom magam kipihenni. Ezért este annyira felidegesitetttem magam hogy kimentem a kocsiba aludni, reggel mikor bejottem én voltam a mártír meg hogy már tuljatszom a dolgokat. Szerintetek jogosan vagyok ki idegileg? Eléggé tanácstalan vagyok mi legyen!