Hogy lehet feldolgozni, ha valaki nem kap szülői segítséget a saját lakásba?

Adósságot visszafizetni a nagyszülők után? Eleve adósságot nem lehet örökölni, csak az örökség erejéig, úgyhogy vagy kamuzol vagy nem vagy egészséges (gondolkozásod nem arról árulkodik)!

#20-as válaszadó...mint az állatok annyit nyújtani a gyereknek..és ha ezért nem "hálás" akkor mihaszna stb...Képzeld egy gyerek felnevelése nem abból áll, hogy iskolába járaton 18 éves koráig..addig eltartom. Az a normális - mert emberek vagyunk- hogy életkezdéshez segítem ha tudom..és a kulcs a ha tudom..

Szóval az a szülő aki normálisan keres és nem úgy gondolkozik mint az állatvilágban élne az segít..és nem azt hangoztatja hogy neki is van élete...egy gyerek felnevelése a "szárnyra bocsájtással" ér véget..és nem azzal, hogy boldoguljon ahogy tud. Aki így gondolkozik az ne csináljon gyereket..

Hidd el, a legtöbb szülő csak tanácsot tud adni!

Én még azt sem kaptam!!!

budapesti vagyok, nekem sok egyetemista ismerősöm kapott egyetem mellé saját lakást.

kicsit irigy is vagyok, nem is, de az tény, hogy nincs biztonságérzetem. az én szülői otthonomat is elvitta a bank, így nincs hova hazamennem. hiába keresek jól, a fele elmegy albérletre. ettől még az élet szép, csak hogy gyerek ebből hogy meg mikor lesz az más kérdés.

én inkább azon leszek, hogy a saját gyerekemnek tudjak majd mit adni, mert tudom mennyire nehéz egyedül elindulni.

Fiatal vagyok és 1 éve rendelkezem saját lakással. Pontosabban a párommal közössel. Egyikünk szülei sem tudtak támogatni minket ebben és ezért a legkevésbé sem haragszom rájuk.

Azért gondoljunk bele, a mai világban ~20 millió forinttal kevés átlag szülő tudja megtámogatni a gyerekét, miből lenne neki ennyi? Pláne, ha 2-3 gyerek is van (40-60 millió)? Főleg, ha nincs is túl sok pénzügyi kultúrájuk, vagy nem mernek hitelt bevállalni?

Sok egykori évfolyamtársamnak lakott úgy saját lakásban egyetem alatt, hogy mindkét gyerek ugyanabba a városba ment tanulni, a szülők kifizettek egy önerőt és inkább a hitelt fizették, mint a kolit/albérletet. Jutott egy-egy szoba a gyerekeknek, plusz még egyet kiadtak, ami közel megtermelte a hitel törlesztőrészletét. Amennyivel ki kellett egészíteni, az nem fájt. Amikor elindultak az életben, már dönthettek, hogy mit kezdenek ezzel az ingatlannal. Élnek benne továbbra is, vagy eladják és osztoznak az árán. Olyan ismerősöm nincs, akinek önerőből tudtak volna lakást venni, a baráti társaságunk 95%-a jelentős hitelre vette meg az első saját lakását, minimális, vagy nulla családi segítséggel.

Nem tesz depresszióssá, hogy nem tettek alám lakást, örülök, hogy mindenünkért mi dolgoztunk meg. Sokkal büszkébbé tesz, tudom értékelni, még ha nem is volt egyszerű 4-5 évünk mire összeraktuk az önerőt ehhez.

Tudom, hogy a szüleim rendelkeznek jelentősebb megtakarítással, de ők sem öregek még, vannak álmaik, céljaik, amikre nagyon régóta gyűjtögetnek. Nem tudok annyira önző lenni, hogy haragudjak rájuk azért, mert az életük munkáját a saját álmukra akarják fordítani és nem a gyerekeikére. Még ha ez így nagyon furán is hangzik.

Az pedig lehet akármennyire bullshit, hogy a saját sorsod kovácsa vagy... az vagy. Mindenki az.

A 35osnek nagyon igaza van, viszont azoknak is akik nem orulnek hogy semmit sem kaptak, ugyhogy itt nincs szerintem konkretan jo vagy rossz allaspont.

A kerdezovel is egyet ertek, en sem kaptam eddig semmit. Anyamnal lakhatok mert o kulfoldon van es a szamlakat kell csak fizetnem meg a kajamat de ez sem mehet igy orokkr es egyre inkabb erezteti is, mivel hogy az o idejukben ennyi idosen mar nem az anyjan eloskodott. Ezt o mondta ezekkel a szavakkal. Bar akkor "kicsit" mas vilag volt. Van egy fiatalabbh testverem o a parjaval alberletben lakik, nem tudom mit terveznek nem nagyon beszelek veluk bar szerintem a mai vilagban egy kapcsolatra alapozni a lakasvasarlast enyhen szolva sem eletbiztositas mar ha ezen gondolkoznak mert konnyen az utcan talalja magat az ember foleg ha ferfi es esetleg csinalt is mar 1-2 gyereket hogy meglegyen a Csokhoz az alomszam. Viszont o kapott apamtol egy viszonylag jol fizeto irodia melot en meg egy nagy budos semmit eddig, bar ami kesik nem mulik, viszont azt mar megkaptam hogy en csak egy szalagmunkas lehetek mert ennyit erek. Apamtol. Bar mondjuk ok elvaltak kiskoromban, megis apam dobta fel a temat jopar eve hogy tegyenek el havi x osszeget nekem meg a tesomnak de anyam ettol elzarkozott, tehat el lett rakva a nagy budos semmi. Apam allitolag segitene valamennyivel de ezek utan meg en nem tudom hogy elfogadnam e egyaltalan ha ennyire ledegradal.

A masik meg hogy en nagyon nem kertem hogy megcsinaljanak, ha en nekem valaha az eletben gyerekem lesz nem igy fogom kezelni. Bar nekem epp ezert nem lesz mert en elni akarom az eletem ugy ahogy akarom ha mar egyszer megkaptam de nem kertem es meghalok pedig azt se kerem. Aki gyereket csinal az gondoskodjon rola es segitse ne csak azt nezze hogy a gyerek majd mennyi Csokhoz meg ilyen olyan kamatmentes hitelhez segiti hozza majd.