Hogy lehet feldolgozni, ha valaki nem kap szülői segítséget a saját lakásba?

Nagyon érdekes a felvetés, és szerintem megfontolandóak a válaszok, mindkét oldalról.

Szerintem legyen az a tanulság mindenkinek, hogy ha gyereket vállal, kb a pozitív terhességi teszttől kezdjen el gyűjteni neki, mert ez jobb nem lesz.

Mi is mostanra tudtuk összehozni a közös kislakást, hát mondanom sem kell, 30-on jóval túl vagyunk, nincs szülői segytség, sőt, egyik oldalon még anyagilag támogatni is kell a szülőket. De ez van, szeretjük egymást, megvan a lakás, egyszer majd be is tudunk költözni, ha véget ér a felújítási káosz, ami nem áll túl jól, meglépett a brigád, meg a jogi huzavona, áll sz egész :D de én boldog vagyok, hogy ez is van, és tényleg nem tesz jót, ha azt nézegeti az ember, hogy másnak meg mit toltak a segge alá.

Egyedül a gyerekvállalástól félek egy kicsit, hogy túlkoros leszek és nem fog sikerülni. Emiatt jó lett volna, ha előbb sikerül venni. De erre vannak az állami segítségek, csak annak meg más árnyoldala van. Soha nem vennék igénybe még nem létező emberek után támogatást, viszont gyerektelenül máshogy nem lehet ezeket a támogatásokat igénybe venni, szóval az se jött számításba.