Önzőség nem tiszteletben tartani valakinek a végakaratát?

Sajnos drámai hirtelenséggel elhunyt a nagypapám és kicsit gondban vagyok azzal (én fogok mindent intézni), hogy mi legyen. Nyilván nem az itt kapott válaszok alapján fogok dönteni, de érdekelne több ember gondolata nem reprezentatív módon és nem elfogultan, mintha barátoktól, ismerősöktől kérdezném.

Szóval a temetéséről már évekkel ezelőtt beszélgettünk amikor átlépte a 7. X-et. Nem volt még aktuális, de úgy akarta, hogy tudjuk le ezt a kört.

Az ő kérése az volt, hogy vízsugaras-hamvasztásos búcsúztató legyen és sírhelyet nem akar, nem szeretné, hogy eltemessük és gondoznunk kelljen, nem akar gondot jelenteni. Mi nyilván mondtuk, hogy de hát ez nem gond, de makacsul ragaszkodott hozzá, hogy hamvasszák és vízsugárból lőjék ki (mert ugye nem lehet a hamvakat csak úgy elszórni).

Sajnos olyan hirtelen ment el, hogy nem volt alkalmam ezt újra megbeszélni vele, de én nagyon szeretnék emeltetni neki egy sírhelyet. Mamám sírhelye "rátemetéssel" volt anno intézve, az ő hamvai a testvére sírjával vannak közösen elföldelve. Ennek praktikus okai voltak, mert nem volt akkoriban anyagi forrás erre sajnos, egyáltalán nem amiatt, mert mamám a testvérével szeretett volna közös sírba kerülni (ők erről sosem beszéltek). Most viszont módomban állna egy szép sírhelyet kis kifizetni akár milliós tételben is, de nem szeretném megsérteni a végakaratát csak azért, mert én önző módon így szeretném.

Én úgy gondolom, hogy az lenne a tisztességes kompromisszum, ha megtartanánk a hamvasztásos búcsút, de ettől függetlenül kapna mamámmal egy közös sírt és mamám hamvai is átkerülnének oda.

Ti mit gondoltok erről a dilemmáról?