Önzőség nem tiszteletben tartani valakinek a végakaratát?
Sajnos drámai hirtelenséggel elhunyt a nagypapám és kicsit gondban vagyok azzal (én fogok mindent intézni), hogy mi legyen. Nyilván nem az itt kapott válaszok alapján fogok dönteni, de érdekelne több ember gondolata nem reprezentatív módon és nem elfogultan, mintha barátoktól, ismerősöktől kérdezném.
Szóval a temetéséről már évekkel ezelőtt beszélgettünk amikor átlépte a 7. X-et. Nem volt még aktuális, de úgy akarta, hogy tudjuk le ezt a kört.
Az ő kérése az volt, hogy vízsugaras-hamvasztásos búcsúztató legyen és sírhelyet nem akar, nem szeretné, hogy eltemessük és gondoznunk kelljen, nem akar gondot jelenteni. Mi nyilván mondtuk, hogy de hát ez nem gond, de makacsul ragaszkodott hozzá, hogy hamvasszák és vízsugárból lőjék ki (mert ugye nem lehet a hamvakat csak úgy elszórni).
Sajnos olyan hirtelen ment el, hogy nem volt alkalmam ezt újra megbeszélni vele, de én nagyon szeretnék emeltetni neki egy sírhelyet. Mamám sírhelye "rátemetéssel" volt anno intézve, az ő hamvai a testvére sírjával vannak közösen elföldelve. Ennek praktikus okai voltak, mert nem volt akkoriban anyagi forrás erre sajnos, egyáltalán nem amiatt, mert mamám a testvérével szeretett volna közös sírba kerülni (ők erről sosem beszéltek). Most viszont módomban állna egy szép sírhelyet kis kifizetni akár milliós tételben is, de nem szeretném megsérteni a végakaratát csak azért, mert én önző módon így szeretném.
Én úgy gondolom, hogy az lenne a tisztességes kompromisszum, ha megtartanánk a hamvasztásos búcsút, de ettől függetlenül kapna mamámmal egy közös sírt és mamám hamvai is átkerülnének oda.
Ti mit gondoltok erről a dilemmáról?
válasza: válasza:Én elég idös vagyok, ezért valamennyire bele tudok gondolni a helyzetbe.
1. Ha nagyapád nem akart sírba kerülni - akármilyen indokkal is -, szerintem illene tiszteletben tartani.
2. Az, hogy te egy sírhelyet akarsz neki, most jó ötletnek tünhet, de 10-15 év múlva már nem lesz az. Ugyanis most még rendben tudod tartani, de ahogy egyre idösebb leszel, fizikailag is nehezebb lesz. A következö nemzedék meg valószínüleg csak évente egyszer (vagy egyáltalán nem) látogatja a sírt, mert a legtöbben messze kerülnek és nincs sem idejük, se igazán lehetöségük többre.
És hidd el, egy elhanyagolt sír sokkal rosszabb, mint egy semmilyen.
A "szép sírhely" nem a halottnak szól, hanem az azt készítettetö akarja mutatni, hogy ö megengedheti magának, ezt a külvilágnak teszi.
A helyedben tiszteletben tartanám a nagyapa kívánságát, a nagymamát sem pakolgatnám át, hagynám ott, ahol van.
válasza: válasza:Ez nem önzőség, hanem jog kérdése.
Kegyeleti jognak hívják.
válasza: válasza:A tisztelet teljes hiánya lenne az, ha családotok nem tartja magát nagyapád végakaratához!
Aki materialista emberként élt, az utódai emlékezetében akar tovább fennmaradni, nem kell neki sírhely.
Inkább tegyétek ki nagyszüleitek képét valahova a lakásban (a régi nagyon kicsi képeket is szépen fel lehet nagyítani, elég hozzá egy 20-30 ezres multifunkciós nyomtató). Évente egyszer-kétszer meg vegyétek elő a régi fényképeket.
Amit meg sírhelyre szánnatok, azt meg tegyétek inkább gyerekek számlájára.
válasza:Akkor aki lepontozott: igenis létezik kegyeleti jog, esetünkben a bíróság mondta ki, hogy előbbre való, magasabb rendű, mint a tulajdonjog.
Szüleim korán elváltak, anyu terhes volt. Újra férjhez ment, 40 évig éltek együtt, anyu meghalt.
Rá egy évre "apám", a volt férje is, és hiába mi vettük a sírhelyet, egyszer csak arra értünk oda a temetőbe, hogy az új család anyu mellé temettette, mert ez volt a végakarata.
A nevelőapummal elmentünk a végsőkig, és semmit nem tehettünk :(
válasza:Sír helyett urnafal, abból is lehet közös (nálunk eleve így is vannak kialakítva), és azt igazából gondozni sem kell úgy, mint egy sírt - vagyis teljesül nagyapád akarata -, de mègis marad emlékhely, ahová kijárhatsz.
Nálunk ugyanez volt, nagyim mondta mindig, hogy szórjuk szét a hamvait X helyen, ami neki fontos, mert neki nem kell sírhely, úgyis minden gyerek/unoka messze lakik, nem járna le senki, stb.
Aztán nálunk úgy alakult, hogy papám előbb ment el, mint ő, így ő maga intézte a kompromisszumot. Hamvasztásos temetés, urnafal a közös sírtáblával. Így igazából a "sír" annyi, hogy màrványtábla a nevükkel meg felette egy polc, ahová lehet virágot, mécsest vinni. Ha nem jár arra senki sem lesz elhanyagolt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!