Tényleg nagy elvárás, hogy 1 órát a nagyszülőre figyeljen az unoka?

Telefon nem is való ekkora gyereknek.

És nem, ne telefonozzon és tabletezzen vendégségben, ezt meg kell tanítani, egyértelmű. Akkor se ha unatkozik.

Ettől függetlenül lehetett volna ezt okosan csinàlni, úgy, hogy a gyereknek ne legyen ennyire nehéz. Pl rövidebb idő, vagy a látogatás első felében beszélgessenek a gyerekek, utàna játékot engedni nekik (pl elvinni egy puzzle-t, vagy kártyajátékot) vagy vinni egy családi fotóalbumot és sztorizni közösen a dédivel.

És ami a legfontosabb, beszélgetni a gyerekkel előre, mi és mért történik. Párom fia is nagy kütyüs, de ekkora korában már simán megértett magyarázás utàn sok szempontot. Hogy mit jelent ha vki öreg, egyedül van. Hogy neki is az illető az őse, mit tudni róla, milyen ember volt, mik történtek vele, hogyan járult hozzá a család törtènetéhez. Hogy mit jelent egy idős embernek az unokáit látni, hogy mit jelent empatikusnak lenni egy idős emberrel.

Aztán meg maga kezdett átkéretőzni a nagypapához barkácsolni. Ezt a kérdésben szerető dédi talán nem tudja biztosítani, de egy negyedikes-ötödikes gyerek akkor is képes kell legyen némi szülői vezetéssel az emberi viselkedésre.

Még ha azt is mondja utàna, hogy "anya uncsi volt, nem szeretnék többet jönni".

"ha az előbbi, akkor ez szomorú, de érthető. Érdektelenek, mert közönyösek. Amiről nem ők tehetnek. Ha viszont az utóbbi, akkor én igenis megpróbàlnék hatni ràjuk, beszélni velük."

Beszélni az előbbi esetben kell velük. Az utóbbi esetben eleve fel sem merülne a probléma, így nem lenne miről beszélni.

Úristen, az itt a baj, hogy egyesek csak a saját idilli családi helyzetüket, kapcsolataikat tudják a helyzetbe gondolni, meg hogy ők miről tudnának beszélgetni.

Bőven elmúltam 20, párom is, és a saját nagyanyáinkkal halálra unjuk magunkat, nem is járunk sokat, azt is nehezen. Hát még egy dédivel, hát még egy 10 évessel.

És nem, nem azért mert "kütyü" függők vagyunk.

Egy 10 éves gyerek nem feltétlenül tud aktívan részt venni egy több fős beszélgetésben felnőttekkel, ha nem kap hozzá némi segítséget a beszélgetőpartnerektől.

Ők nyilvánvalóan nem voltak felkészülve erre, nem érezték, hogy a beszélgetés részei, így elfoglalták magukat valami mással. Az anyukájuk nem vonta be őket, meg úgy tűnik te sem. Feltételezem a mama sem éppen arra koncentrált, hogy velük próbáljon beszélgetni.

Ilyen körülmények között nem volt reális az elvárásod.

"10 évesen a lakótelepi kis konyhák hátrányairól beszélni?"

Egy tíz évesnek már simán lehet arról tapasztalata, hogy szívesen segített volna a konyhában, de kiküldték azzal, hogy nincs elég hely, csak láb alatt van, úgyhogy igen, lehet róla mondanivalója, ha más nem, annyi, hogy ezt elpanaszolja. És még az is lehet, hogy végre kapna valami értelmes választ is, hogy könnyebben megértse, hogyan segíthet, ha segíteni szeretne - a szülők meg, akik kiküldték, szintén kaphatnának értelmes meglátást az idősebb generációtól arról, hogy mi lehet a következménye, ha már tízévesen elveszik a kedvét a gyereknek a főzőcskézéstől. Stb. Beszélgetés kerekedhetne belőle. Pont ez lenne a cél.