Valóban én rossz vagyok hogy már sokszor nincs kedvem nagyapámmal foglalkozni?

A szülők részéről nem érzem korrektnek ezt a hozzáállást. Az rendben van, hogy esetleg az unoka is kiveszi a részét a gondozásból, de rátolni a felelősséget, ami inkább az övék lenne, nem szép.

Sajnos sok öreg idővel olyan lesz, mint egy gyerek, csak emellé még feledékeny is. Nálunk a nagymamám játszotta azt, hogy a menye (anyu) minden nap átvitte az ebédet, nem evett belőle, majd este előadta a fiának, hogy nem kapott enni. Elég kevés étellel is beérte akkor már, ami segített abban, hogy jobban egyen, ha valaki más is vele étkezett. Folyadékból sem fogyasztott eleget.

Minél idősebb az ember, annál több sejt pusztul el, ami miatt gyakori az öregeknél az ilyen magatartás. De az is lehet, hogy elvárja a törődést, azért játszadozik így.

Alapvetően amit megteszel érte, tényleg dicséretes, de nem a te dolgod meggyőzni, hogy egyen és egyebek. Hagyd ott az ételt, és ha akar, eszik.

Én valahogy azt látom, hogy te itt inkább önigazolást vársz arra, hogy ez nem a te dolgod lenne. Ami teljesen jogos a részedről. De gondolom, benned lehet az, hogy nagyapám is foglalkozott veled mikor kicsi voltál. Vagy ezt szajkózzák a szüleid. Ezzel lelkileg zsarolva téged. Őszintén szólva nagyon tanácsot nem tudok adni, de az biztos, hogy ha te nem lennél nagyapádnak, még ilyen sem lenne mint most. A legjobb tényleg az lenne, ha beszélnél a szüleid dél, és max egy házi ápolót fogadnátok mellé. Vannak akik szociális alapon is kimennek egy-egy órára hozzá.

Nagyapádat azért sajnálom,mert ő nem tehet arról, hogy ilyen helyzetben van.