Komolyan csak úgy néznem kellene az emberi méltóság tiprását?

Nagymamám súlyosan beteg. Kb. 2 hete derült ki, amikor kapott egy mélyvénás trombózist. Kiderült, hogy több hasi szervén sok-sok apró daganat van, köztük a máján is. Az orvos csak azt hajtogatta, hogy a primer daganatot nem találja. Anyám először ezt úgy értelmezte, hogy nincs is primer daganat, és ez nem is rák (közben meg azt jelenti, hogy az a sok kicsi rengeteg ÁTTÉT). Az orvos elég rébuszokban ugyan, de felvilágosította, hogy nem eglszen így van, majd hazaadta a mamámat.

A zárójelentést megkaparintottam, és elolvastam, és kis guglizás teljesen nyilvánvalóan lejött, hogy kb. hetei vannak hátra.

Anyámat kérdőre vontam, mire közölte, hogy már tudja ő is, de a mamámnak ne szóljak egy szót sem, mert ő nem tudja. Rögtön kérdeztem, hogy miért, mire kiderült, hogy anyám úgy fogja fel az egészet, hogy jobb, ha nem tud róla, mert sokkal több esélye van meggyógyulni, ha bizakodó, pozitív, spirituálisann fogja fel az egészet.

Szerintem meg ez bullshit úgy, ahogy van, és mindenkinek joga van tájékoztatást kapni a saját állapotáról, és az orvost is felelősségre lehet vonni, hogy ezt nem tette meg.

Mindennek le lettem hordva, napok óta veszekszünk ezen. Ma már megfenyegettem, hogy ha nem mondja el, akkor én fogom, mire apámnak füttyentett, aki lekent egy pofont és fél órás fejmosást kaptam, hogy egy életről semmi nem tudó kis egyetemista hülyegyerek vagyok 19 évesen, földhöz vagyok ragadva és csak elkeseríteném a mamát, szóval fogjam be a pofámat, különben baj lesz.

Mit kellene tennem ebben a helyzetben? Ismerősöknek nem is merem elmondani, sem tanácsot kérni, mert biztos még jobban kapnék, ha megtudnák, hogy "terjesztem".