Másnál is kifordult önmagából a nagyszülő az unoka születése után?

"Miért lenne jobb hogy 20 évig nyögök egy hitelt és így nem tudok mindent megadni a gyereknek "

Na mert aztán tényleg jobb lesz így a gyereknek. Anyám és nagyanyám között pont ilyen harc volt mindig is, "ki tudja jobban mi jó a gyereknek". Elköltöztem mindkettőtől minél messzebbre, hogy a már tönkrebaxott 20 évem után végre szabadon tudjak élni és gyereket vállalni minden "én jobban tudom" rokontól távol.

Te is ezt akarod a gyerekednek? Hogy mindig konfliktusban éljen? Hogy amit otthon szabad, azt egy fallal mellette már nem és fordítva? Hogy mindig a mamához rohanjon a gyerek, ha te valamit pl nem engedtél meg neki?

Gratulálok, így kell egy gyereket összazavarni, hogy ne legyen nyugta soha.

Kedves kérdező.

Én értem, hogy a problémád attól független, hogy együtt éltek-e, hiszen nem a nyakadra jár, hanem mikor találkoztok, akkor nyomja ezt.

Az én anyám már megmondó asszony (de persze ő nem akar beleszólni), pedig csak félidős terhes vagyok. Miért nem eszek ezt azt, nehogy szedjek babavitamint (sajnos egyre csak fogyok), minek neki cumisüveg melegítő, ott a mikró...

Persze szívesen veszem a tanácsait, de engem is bosszant mikor észérvekkel elmagyarázok valamit és nem akarja érteni. Pedig fiatal, 49 éves.

Éppen ezért tartok tőle, hogy, ha meglesz a pici akkor is ez lesz.

Például én meséltem anyukámnak, hogy most az anyatejes babáknak akik igény szerint esznek, nem szokták ajánlani a víz/tea fogyasztást, és nekem ugrottak, hogy ez gyerekkínzás. Lehet ezt sokféleképpen nézni, de ha én esetleg ezt az előírást fogom tartani, nagyon nem örülnék, ha a hátam mögött itatnák (nem ez a terv, ez csak egy példa), vagy állandóan kapnám az ívet miatta.

Sajnos, ahogy a saját példádon is láttad (megpróbáltál mindent), az utolsó esély az átmeneti ignorálás, kizárás maradhat. Persze csak, ha minden kötél szakad tényleg és az észérvek nem hatnak.

23

Mondjuk azt tényleg pont nem értem, hogy attól mert anyatejes egy baba mondjuk 1,5 éves koráig, miért ne kaphatna teát meg vizet. :D Erre van valami klinikai kutatás, vagy csak ilyen fórumok?

Anyád tanácsai kéretlenek.

Ugyanakkor totálisa ismeretlen, idegeneknek panaszkodsz rá, a véleményüket kéred.

Átgondoltad ezt?

Anyád már felnevelt téged, tehát alapból van tapasztalata, hogy mikor mit kell.

Ugyanakkor a világ is változott és benne a gyermekápolási szokások is.

Nekem is van unokám. Csodálkoztam, hogy első napokban nem szabad fürdetni. Anno annak is megvolt a módja. Akkor 2-2, majd 4 óránként kellett szoptatni, közben teáztatni.

A te ma már tilos, és éjjel-nappal szoptatni kell, míg a baba saját ritmusa be nem áll. stb, stb.

Én is elmondtam, hogy anno hogy volt, a lányom meg azt, hogy most mi a szemlélet.

Hogy azt mondja, hagyd sírni? Meg lehet ezt beszélni, de azzal kezded, hogy: nem hagyom, mert akkor én nevelem bele, hogy ha akar majd valamit, azért sírnia, sőt, később hisztiznie kell. De a fő oka: éhes, és az éhség az újszülöttnél fájdalomként jelentkezik.

Ha fáj a pocakja, akkor, ha vállra veszem, a gázok is könnyebben haladnak, stb.

Nem kell háborúskodni. Meg kell magyarázni, hogy pontosan tudod, hogy mit miért csinálsz. Érett anya vagy. Ha bizonytalan leszel, akkor szólsz. Meg lehet mondani neki, hogy mikor jöhet unokázni, játszani, énekelni, vigyázni rá, míg te intézed a háztartást, vagy fürdesz, bekapod az ebédedet, mert kismamánál bizony elkél a segítség.

Bölcs nyugalommal kezeld, adj neki egy puszit, és mindent beszélj meg vele higgadtan.

24, igen ez most a WHO ajánlás, tápszeresnél nem tudom hogy van, azt hiszem igény szerinti táplálásként van megfogalmazva.

Én annyira nem vagyok ettől elájulva, (én aki a levesre is képes inni, ha baba igényli miért ne adnék neki vizet) szóval nem feltétlen ezt akarom követni, csak egy kiragadott példa volt.

Hozzáteszem: az unokám féléves, amikor szomjas, akkor is szpoik. Harmonikusan, egyenletesen fejlődik, kiegyensúlyozott, nyugodt baba. A lányom egy nyikkanásából tudja, hogy éppen mi baja a kicsinek. Derűs, nyugodt babácska, nyitott, mindenre figyel, a mozgása is előírás szerint fejlődik.

A mai 50-60 körüliek a Spock nevű liberális idiótának a könyvét bújták, a tanácsait követték, miszerint nem kell mindig ugrani, ha a gyerek sír, hadd sírjon. Persze, az elszakadás-elmélet jegyében, nem kell, hogy kialakuljon az anya-gyerek mély kapocs, el kell fojtatni az anyai ösztönt. Én is megkaptam ajándékba még várandósan. Mikor ezt olvastam, dobtam a kukába.

"Miért lenne jobb hogy 20 évig nyögök egy hitelt és így nem tudok mindent megadni a gyereknek vagy miért jó egy albérletben nyomorogni,míg most kertes házban élünk ahol van saját hintája,homokozója"

Hát nem tudom, mondjuk azért, mert anyád nem vág közben idegileg taccsra? 😃

A kifogásokat még hagyjuk már, mi 30 évesen a saját kertes házunkban lakunk és nincs 20 év hitelünk, az a durva, hogy két 35+-os ember még itt sem tart, pedig feltételezem, neked eddig se kellett lakhatásra költened.

Na mindegy, egyébként még sehogy nem fogod tudni megoldani, mivel mindig ott lesz a s*ggetekben, és ahogy nő a gyerek, úgy fog egyre jobban ragaszkodni hozzá. Persze, jól összeveszhetsz vele, de minek, úgyis tudja, hogy ti laktok nála és nem fogtok elköltözni, minek változtasson?

Hát, kérdező pedig ez csak rosszabb lesz idővel. Ha nő a gyerek, akkor még ő is hisztizni és dacoskodni fog neked, hogy te miért nem engeded azt, amit a nagyanyja, anyád meg még jobban beleszól majd, mert látja, hogy a gyerek is az ő pártján van.

Nem véletlen, hogy ahol együtt nő fel a nagyszülőkkel a gyerek, ott gyakran jobban kötődik hozzájuk, mint a szüleihez.