Dédikkel együtt élés, mit tegyek, már teljesen el vagyok keseredve?

Nagyon nagy segítségre van szükségem jó tanács formájában. Párommal 3 évig éltünk albérletben. Oda született a kislányunk is, aki most másfél éves. Váratlanul pár nap leforgása alatt eladták az albérletet ahol éltünk, így haza költöztünk a párom családjához ( dédik, nagyszülők ) Mindig is nagyon jó volt a kapcsolatom velük, nagyon szeretem őket. Amióta kiköltöztünk, feleslegesnek érzem magam. Magányos vagyok. A dédi jó szándékkal ugyan, de folyton felülbírál,akármit teszek azt nem úgy kell. A gyermekem és köztük nagyon jó a kapcsolat,sokat volt velük míg külön laktunk is. Most viszont folyton azt érzem,hogy a dédi sokkal jobb a gyermekemnek mindenben. Sajnos van egy betegségem ami miatt alapvetően tele vagyok önutálattal. Most már nincs nap,hogy ne sírnék. A minap megpróbáltam megbeszélni dédivel,hogy úgy érzem rossz szülőnek és rossz háziasszonynak tart, de ő iszonyúan kiakadt,hogy én bántom őt, és olyan beteget csinálok belőle,mint én vagyok,hogy hálátlan vagyok stb.meg,hogy a páromért meg a gyerekemért a tűzbe menne ezért elvisel engem. Most mindenki rám mérges, és meg se hallgat senki. Végül a béke kedvéért bocsánatot kértem és magamban megfogadtam,hogy soha semmit nem mondok el senkinek,de minden nap bőgök, a betegségem tünetei felerősödtek. Idegennek érzem magam. Nem tudom mit tegyek a párom nem akar költözni. Tanácstalan vagyok és boldogtalan. Kérem aki tud tanácsot adni, írja meg, nagyon szépen köszönöm!!!