Ha semmit sem tehetek, ezek után jogos a döntésem?
Apámtól béreljük a lakást, amiben lakunk, piaci árnál alacsonyabb havi díjért.
7 hónapos terhes vagyok a 2. gyerekkel.
Apám eddig az élettàrsával lakott, de szétmentek. Az apám öngyilkosságot kísérelt meg, kórházban van jelenleg.
(Erről írtam már ki kérdést.)
A helyzet annyiban más, hogy időközben megtudtam, apám csak kirakatbáb a történetben, valójában a nagyapám akar minket innen elküldeni, hogy apám beköltözhessen, mert az ő 5 szobás lakásukban nem lakhat. Nagyapám azt mondta, 2 hetet ad elköltözni, hogy hogyan meg miből, az a mi dolgunk, oldjuk meg.
Szülés előtt 2 hónappal vagyok, a nagy meg szeptemberben kezdi az iskolát (természetesen ide beiratva, ahol lakunk.)
2 hét alatt elköltözni esélytelennek tartom, de ha találunk megoldást, jogos a részemről, ha soha többé nem tervezek velük kapcsolatot tartani és emiatt a gyerekeimet is úgy gondolom, felejtsék el örökre?
Köszi a válaszod.
Jövő héten megyünk jogi tanácsadásra, ahol felvázoljuk az egész helyzetet.
Olyanról azért nincs szó, hogy nem éli túl, csak le van szedálva gyógyszerekkel folyamatosan, hogy ne nagyon gondolkozzon. És nem akarom, hogy a mi hibánknak legyen az is beállítva (nagyszüleim által), hogy felzaklattuk apámat, mert egyébként ő nem is tud ezekről, hogy az öreg mire készül.
válasza:Mi történt?
Mi a fene baja van a nagyapádnak? Szörnyű. És a haszonélvezet úgy is számít, ha nem is lakott ott? Furcsa lenne. Ha kiadásra akarná használni a haszonélvezetet, akkor nektek biztos előnyötök lenne egy gondolom piaci árú bérletnél.
Mit mondott a jogász?
válasza:Csak nehogy apádat az zaklassa fel, hogy elmentek.
Talán meg kéne várni, amig rendbejön, nem? Esetleg a nagypapának is megmondani, hogy apádra való tekintettel vártok, hogy nyugodjon meg.
Kapkodni nem szabad, hiába menne az ember azonnal a legszívesebben, azt már megtanultam.
3x kíséreltünk meg beszélni apámmal sikertelenül. (A történettől független, de halláscsökkenése van évek óta, csak készülékkel hall, amit elvitt tőle az öreg a kórházból, a telefonjával együtt, így nem tudunk vele kommunikálni.)
Mivel pár hetem van szülésig, addig túl akarunk lenni ezen, hogy ne a babával kelljen költözködni, ha már így alakult.
Apám fizikálisan ép, csak be van nyugtatózva folyamatosan, pont hogy ne fogjon fel semmit.
Végül is mi történt? Találtatok albérletet? Apud felépült-e? Ő kiáll melletetek, avagy behódolt a nagypapának?
De legfőképpen: hogy vagy Te és kicsi? Ennyi idegeskedés, nem tehetett jót :(
Július elején sikerült elköltöznünk végül.
4 hete született meg a babám, szerencsére minden rendben van. Apám a kórházba bejött megnézni, meg telefonon néha beszélünk, de szellemileg nagyon le van épülve, meg van lassulva, nem igazán fog fel szerintem úgy semmit.
Nagyapámékkal azóta nem beszéltem (nagyanyám hívott párszor, de nem vettem fel.)
Azt tudom, hogy végül a lakást kiadták albérletbe, apám meg mégis velük lakik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!