Most tényleg mi vagyunk a szemetek? Miért kell állandóan ott lennünk?

Anya szüleihez folyton járkálnunk kell.Szívesen meglátogatjuk,segítünk nekik,de nem akarunk minden héten ott lenni.Anya meg állandóan menni akar,minket is kötelez rá.Apa fuvaroz minket,már taxi sofőrnek érzi magát.Busszal nem hajlandó menni,ezért minden héten neki kell vezetni(ja amúgy anyának van jogsija csak nem akar vezetni),ami szintén idő és energia.

Nem vagyunk lusták,szeretjük őket,megyünk ha kell,de nem akarunk minden héten ott ücsörögni.Azt mondja,hogy segíteni kell,de max.annyit,hogy anya bemegy a konyhába és segít főzni,mi többiek meg üljünk le valahova és 4-5 órán keresztül csináljunk valamit,mert nekünk nincs feladatunk.

Ha nem megyünk,akkor anya meg mama is megvan sértődve,hogy mi nem szeretjük mamáékat,utána meg sírni kezd hogy vele senki sem foglalkozik.

Na de mi van a másik nagyszülőkkel ??? Semmi !!! Csoda ha félévente 2-szer találkozunk,de ők meg se merjenek szólalni,hogy látni akarnak minket,mert a másik mamáékhoz kell menni,akiknél minden héten ott vagyunk,de mégis egyedül érzik magukat.

És akkor a másik nagyszülő mit mondjon ?A saját fiával és unokáival nehogy találkozzon gyakrabban,mert messzebb laknak és ők biztos nem érzik magukat egyedül.Egy élettelen kis faluban laknak,ahol kb.semmit sem lehet csinálni,de nehogy felvidítsa őket bárki is.

Már elegünk van,hogy minden héten ott kell lennünk,programokat szervezget(az nem számít,hogy már más tervünk van,mert akkor is kell menni).

Apa szüleinél jobb szeretünk lenni.Ők foglalkoznak velünk és mama is folyton velünk van.Ők hívnak játszani(kártyaestet tartunk,lufival játszunk kisöcsémmel...stb.szóval közösen játszunk).

Megértjük,hogy mamáék(anya szülei)rosszabbul érzik magukat,mert tatának volt egy műtéte is még nem épült fel teljesen,de eltudja magát látni,csak figyelni kell rá,nehogy véletlen gond legyen(eddig nem fordult elő semmi szerencsére).Ettől függetlenül a másik nagyszülőnek is kell a törődés.Hozzájuk is menni akarunk,igaz sokkal messzebb laknak,de akkor is.

Nyáron is anya szüleinél sokkal többet voltunk.Apa szüleinél összesen 2 hetet voltunk még a nyár elején.Azóta nem is találkoztunk velük.Másik mama meg megint valami programot akar hétvégére.

Még nyár van,szóval ráérünk,ez igaz,de iskolaidőben is ugyanez van ! Elmegy az időnk ezzel,közben másra is fordíthatnánk.Szerintem kéthetente elég lenni elmenni hozzájuk.Szünetekben így is úgy is csak náluk vagyunk.

Egy hetet kihagyunk,akkor jön,hogy olyan régen találkoztunk,olyan szomorú,hiányzunk nekik...Telefonon is minden másnap beszélünk szinte !Másik mamát az életbe nem hívtuk még fel,csak valami jelesebb alkalomból.Én szoktam gmail-en levelezni vele,ő legalább visszaír,nem úgy mint a másik mama.Pedig mindennap nézi a leveleit,de válaszolni már nem tud nekem.

Már így is sokat írtam,nem szeretném a szót tovább khmm...tudjátok mit akarok ideírni :D

Szóval:

-Most tényleg mi vagyunk a gonoszak ?

-Ha anya nem hajlandó megérteni a problémánkat,akkor hogyan lehetne ezt megoldani szerintetek ?

-Nálatok hogyan működik ez a nagyszülő látogatási rendszer ?(ha szabad így nevezni)

15L