Tényleg ilyen felháborító dolog, ha otthonba adjuk az önmagát ellátni nem tudó nagymamámat? Miért ilyen álszentek az emberek?

Minden téren ez megy. Nem érdemes velük foglalkozni, iszonyú korlátoltak az emberek. Ti nem szakapolok vagytok, ha valami történik a ti felelősségetek.

Az ápolási díj összegéről és arról hogy mennyire megnyomorit egy családot egy hozzátartozó ápolása már ne is beszéljünk.

Szerintem ne foglalkozzatok az ilyen emberekkel, mert nektek van igazatok, egy tényleg problémás beteget ápolni nem tudtok akármeddig.

Akik okoskodnak, azoknak legfeljebb megmondhatjátok, hogy akkor vállalják el ök a nagymamátok ápolását, és utána észreveszik magukat.

A nagymamának is meg nektek is jobb lesz, ha szakszerü ellátást kap, ti meg látogassátok, amilyen gyakran csak lehetséges.

A hülyékkel meg ne foglalkozzatok, egy kivülálló mindig könnyen beszél!

3: Ez jó!

Megmondod nekik, hogy X Ft-ot fizettek nekik azért, hogy lássák el, vigyázzanak rá 24 órában, ne kóboroljon el, amikor bekakil, bepisil, tegyék tisztába fél órán belül, fürdessék, főzzenek rá, etessék, ha szükséges, nyújtsanak neki orvosi ellátást, rendszeres labort csináljanak neki és biztosítsanak neki társaságot, mert önállóan már nem tud eljárni.

Nálunk ugyanez volt. Évekig gondoztuk a papát, de a végén nem csak anyagilag de lelkileg is kikészültünk. Papára egyre többször előjött az "elmebaj, és volt, hogy agresszívan harapott vagy bekakilt, bepisilt. Sokszor képben sem volt, ment a feje után. A lakás ajtajára több zárat kellett rakatni, mert volt, hogy arra keltünk éjszaka, hogy papa meztelenül elindult a nagyvilágba. Persze a rokonok távolról könnyen osztogatták a tanácsokat, de senki nem jött ápolni, segíteni, és senki nem fizette ki a gyógyszereit. Végül mi is úgy döntöttünk ( orvosi tanácsra), hogy olyan otthonba menjen ahol szakszerű orvosi segítséget kap. Mi is kaptuk a szidalmakat, hogy milyen hálátlanok vagyunk, szívtelenek mert egy kisöreget kidobunk. Az egyik messzebb élő nagynéninek (mellesleg papa középső lányának) a szája volt a legnagyobb, ő szidott minket a legjobban. Anyám megunta a nővére szidalmait ezért megkérte a férjemet, és és engem, hogy egy szombati nap őt és papát vigyük el a nővéréhez. Elvittük, majd anyám a következőt tette.

Papát átadta a nővérének. elővette a listát amire felírta mikor melyik gyógyszer kell a papának. Leírta a napi szokásait, mire figyeljenek. 2 nagy bőrönd ruhát. és 1 bőrönd gyógyszert is otthagyott. Majd közölte, hogy ok, a papa nem megy otthonba, de most a nővérén a sor. Anyám gondozta évekig, majd mi a férjemmel 6 évig. Ideje, hogy a többi lánya is gondozza. Majd eljöttünk. 2 hétig sem bírta, és ragaszkodott ahhoz, hogy otthonba menjen.

Szóval aki szerint szívtelenek vagytok annak lehet közölni, hogy viszed a mamát, gondozza ő.

Amúgy papa jó kezekben volt, és minden héten többször látogattuk. Az állapota is sokat javult. ( sajnos már nem él, de volt pár éve még amikor boldog volt)

Az én dédmamám 3 éve otthonban van, fel se tud kellni. Nagyon rossz állapotban van, plusz még demenciás is. Két lánya van, mamám, aki 2 csípő, 2 szem és egy szívműtéten esett át, illetve mamám húga aki Németországban lakik. Papámnak volt már agyvérzése is 10 éve, szencsére szépen felépült. Nem tudnak 24 órás delügyeletet adni neki olyan minőségben, ahogy lehet. Apám egyedüli gyerek, dolgozik. Nyilván, hisz valamiből élni kell.

Nem, egyszerűen nem lehet megtenni hogy ott légy vele 0-24 ben, mindenedet feladva, szaktudás nélkül gondozd.

24n