Vannak idõsebb rokonaitok, akik intrikusak és kötekedõek, de nem lehet nekik visszaszólni?

19, most őszintén, ezekkel mi a gond?

Nem kell mindenkinek tudni, miről szól a doktori képzés, ráadásul lehetne annyi esze a doktorjelöltnek, hogy ha már beszél róla, akkor úgy teszi, hogy érthető legyen.

Tény, hogy az ájfon sokak egyhavi fizetése? Tény. Ha zavar, hogy másnak ez a véleménye, ne mutogasd, hogy az van.

Megdicsérte a haját, ettől még lehet az a véleménye, hogy a sok szőkítés sajnos nem tesz jót.

Te listával közlekedsz, amit odaadsz mindenkinek, milyen témát engedsz?

22-es, nem a kérdezéssel van gond, hanem a válaszra adott, esetlegesen kötekedő (vagy annak tűnő, nézőpont kérdése) reakcióra, beszólásra. Ha ezt valaki igazságtalannak tartja, nyugodtan szóljon vissza. Ilyen lehet például egy egyszerű:

- Na és van már gyerek?

- Nincs.

- És miért nincs, mikor anélkül nincs igazi életed, az akkor is kell, kifutsz az időből stb.

- Közöd hozzá? (Vagy ha valaki mindenképpen szeretné részletezni, mondja, hogy betegség, vagy hogy az ő élete így is teljes)

Ennyi. Mindenkit le lehet szerelni.

19-es látja sajnálatosan egyedül, hogy ez egy kontrollmániás dinamizmusú, nem egészséges család.

Míg nem hagyunk mindent úgy, ahogy van, nem kommentálunk semmit, addig a társadalomban semmilyen változás nem lesz. Károsítja a szőkítés a hajat. Szuper. És ha ezt belemondod a masik pofájába, azon kivül, hogy szorongani kezd, meg rosszul esik neki, megis mi a szart kezd vele? Neki tetszik. Pont. Miért kell ez a közléskenyszer? Erre meg nyilván az a válaszotok, hogy túlerzékeny, meg csak őszinték vagytok. Hát nem. Ez nem őszinteség, empátia. Ez csak az egóról szól és hogy külsőleg kontrollálni akartok. Mert ti jobban tudjatok, hogy káros a szőkítő, ő meg annyira debil, hogy nem tudja. Majd én közlöm vele. Gyönyörű...

#22 Nagyon durva fogalomzavarod van! Érvelni az igazad mellett nem ugyanazt, mint megvédeni magad. Ha beszélgetsz valakivel, és te A-t állítasz, a másik meg B-t, akkor ha legjobb barátok vagytok is, akkor is mondasz érveket, hogy te miért gondolod úgy, ahogy, nem? Vagy te ilyen birka vagy, hogy mindegy ki mit mond, mindenképpen igaza van, aztán kész? Van egyáltalán sajnát véleményed a dolgokról?

Ha pl. neked mondja azt valaki, hogy nem kellene szőkítened a hajad, mert tönkremegy, akkor bólogatsz rá, hogy "oké, igazad van, akkor nem szőkítem!"? Vagy hogy működik ez nálad?