Ez most jogos? Komolyan felsőbbrendű?

Tegnap összevesztem az unokabátyámmal. Igazából egy semmiségen, de a vita elfajult. Azt vágta a fejemhez, hogy nekem nincs jogom ővele vitatkozni, őt sértegetni, mert én semmire nem vittem az életben. Én tizenkilenc évsen mentem férjhez, utána elvégeztem az egyetemet, majd háztartásbeli lettem ( bár csak évekkel később lett gyerekünk), mert gyenge az egészségem és az idegzetem is, nem vagyok úgymond alkalmas a munkára. A férjem is ezt szerette volna, én is. A férjem jól keres, a "luxusra" is telik. Az unokatestvérem olyanokat mondott, hogy én egy élősködő rongy alak vagyok, mert világéletemben nem dolgoztam, csak a jómódú szüleimnek és a férjemnek köszönhetem a csillogó-villogó gondtalan életet. Hogy ha ő a helyemben lenne, ő megölné magát, mert undorodna tőlem. És mindezt azért, mert megkértem, ne szidja hangosan a politikát az ebédnél a gyerekek előtt... Tényleg semmirekellő lennék, tényleg joga van neki lenézni engem, csak mert nem dolgozom/dolgoztam?