Miért haragszanak rám a rokonok mert elnevettem magam a temetésen? te haragudnál rám, ha röhögnék a rokonod temetésén?

ha a rokonod halálára nem is, más fájdalmára tisztelettel lehettél volna

én elkönyvelnélek örökre bunkónak, de nem haragudnék. ez vagy te. ennyi.

Azt hittem, legalább egy ember okoskodni fog, de rám maradt.

Igazából a nevetés egy teljesen normális gyászreakció. 16 évesen még elég fiatal, az agya nem biztos, hogy úgy fogja fel a halált, mint a végső véget, valahogy pedig fel kell dolgoznia.

Ez olyan, mint amikor annyira boldogok vagy meghatottak vagyunk, hogy sírunk. Vagy velem például volt olyan, hogy bevertem a kis lábujjam, és elkezdtem röhögni, mint az őrült. Iszonyatosan fájt, én meg csak röhögtem. (Később kiderült, hogy eltört.) A nevetés endorfint termel, az endorfin csökkenti a fájdalmat.

A legnagyobb bunkóságok közé tartozik a temetésen való röhögés. Sokan már a hangosabb beszélgetést sem nézik jó szemmel, nem hogy ezt. Szélsőséges példa: gondolj bele, ha pl édesanyád temetésén lennél, akkor neked jól esne a fájdalom közepette, hogy azt látod/hallod, hogy egy 16-17 éves gyerek vihog, röhög a temetésen? Ugye, hogy nem.

Másrészt viszont te megerősíted azt a kérdést, amin már gondolkoztam. MINEK kell egy gyereket, aki nem is ismerte az illetőt, vagy csak max 1-szer 2-szer látta, elcibálni egy temetésre? Csak azért, hogy a többi ember ne kérdezze meg, hogy hol a gyerek? Egy távolabbi rokon is lehet egy gyerek számára egy vadidegen személy, hiába rokon. A temetés pont azért van, hogy akik ISMERTÉK, végső, és fájdalmas búcsút vesznek tőle. Nem értek egyet azzal, hogy a kis vagy nagyobb gyerekeket, akik vagy nem tudnak viselkedni, vagy nem is ismerték az illetőt, elráncigálják temetésre, mert "illik".

Remélem ez a kérdés csak kitaláció.

Ha nem, akkor annyi eszed igazán lehetett volna, hogy 1. temetésen nem vicces filmjeleneteken fantáziálsz, 2. ha még meg is teszed, akkor ha "baj van", elvonulsz arrébb, valahogy kiadod halkan, és visszamész. Azért én el nem hiszem, hogy 16 évesen valaki annyira gyerek legyen, hogy nem fogja fel, hogy egy temetésen hogy illik viselkedni.

Velem egyszer előfordult, hogy az apai nagymama temetésén őrá gondoltam, az együtt töltött szép időkre. Na, erre elmosolyodtam, szerencse, hogy hideg volt és a sál eltakarta a mosolyomat.

Nevetni valóban nem szép dolog a temetésen. De az esküvőn sem. Egyszer egy barátnőm esküvőjén voltam 8 éve. Volt ott két kisgyerek, akik a templomban folyton vihogtak. 10 perc után kitessékelték őket.

Egy rokonom esküvőjén a menyasszony nevette el magát, hogy a meghívottak kikerekedett szemmel nézték a jelentet. Pár nappal később nálunk volt egy kis családi látogatás, és a vendégek mondogatták, hogy milyen paraszt lehetett az ara, hogy elröhögte magát...

Miquel: Nekem volt egy tanárnőm a 4 osztályos általános iskolából, akit nagyon utáltunk. Őt is kinevettünk, ha üvöltözött, mint egy idegbeteg; vagy ha megsértődött valamin. Két éve halt meg. Egyik iskolatársamtól tudtam meg. Kicsit el voltam képedve, mert nem gondoltam volna, hogy ötvenvalahány évesen dobja fel a talpát. Majd ezt mondtam: "Akkor lemondhatok a bosszúról" Na, erre röhögtünk egyet.

(Ugyanis bosszút akartam állni rajta, mert volt, hogy nagyon igazságtalanul bánt a diákokkal és én vissza akartam adni neki)